a vojőr mesterlövész

15:48

ezen a fesztiválon nem volt hiánya a vojőrködésnek.
a vojőr nem egy űrszonda, az a vojádzser.
a vojázs vojázs meg egy francia dal, ami az én fiatal koromban volt divat.
csak annyit kell csinálni, hogy orvul felosonsz a zsina galériájára, és megvárod, míg

a gyanútlan színészek bejönnek.
ezt követően rájuk irányítod a célkeresztet.
tiszta.
vagyis nem tiszta, mert belelóg a fakorlát.
lyaly, má megin milyen béna vagyok.
akkor még egyszer rájuk irányítod a célkeresztet.
erre kimennek, mert kinthagytak valamit.
nem haladhatnánk? nem érek rá itt én erre.
na.
visszajöttek.
megállnak, beszélgetnek.
nem is sejtik, hogy én ott fent vagyok.
dobog a szívem, olyan vagyok, mint egy mesterlövész.
persze, ez etikai kérdéseket vet fel, hogy a hazámat szolgálva-parancsra-tettem

gyilkolni korrekt-e még abban az esetben is, ha gonosz embert, de ebbe most ne

menjünk bele.
remeg a kezem. totál szétizgulom magam.
várok a parancsra.
ja, ez nem egy film.
én csak egy fesztblogger vagyok, aki fényképez is.
akkor csak elkattintom.
ha már.
önelégülten vágtatok lefelé a lépcsön. nincsfény! de éles lett!



nyemcsok.eva@gmail.com