az égbolt zár, a kiállítás megnyit

01:39

három megnyitó egyben - ezzel kezdődött a 22. thealter.
vagy a XXII., ha jobban tetszik.

bár az első sorban feltüntetett számokat az emberek többsége jobban ki tudja olvasni.

manapság.

megtelt a zsinagóga kertje. alig férfünk el.

sokan voltunk, talán sokkal többen mint tavaly vagy egy évvel ezelőtt.
tény: a színház, a thealter él.
22-szer vonultat fel jobbnál jobb előadásokat.
22-szer lakja be a zsinagógát és vonz be magához új meg új tereket: úszóházat  (az 50 éves Szabadság), 101 éves bérházat, nem messze a Petőfi és a Nagykörút sarkától.

az első megnyitót balog józsef tartotta.
röviden: fesztivál prímszámokban.
hosszan: megismételhetetlen.



mondta azt is, amit én már pénteken gondoltam.
pedig esküszöm, nem lopjuk egymás gondolatait.
én arra gondoltam, hogy van ez a befőtt, a fesztivál.
hogy tegyetek el befőttet.
és őrizgessétek jó helyen.
ez fura befőtt, jól el van magában, némi gondoskodást is igényel, de

tulajdonképpen az év tíz hónapjában nem kell ránézni.
aztán mégis.


















józsika meg azt mondta, hogy az év 51. hetében ő nem is csinál semmit.
abban az egyben igen.
na jó, ez persze sarkítás, mert bátor színházat nem lehet nulla nap alatt összehozni.
de ezen nem veszünk úgysem össze.









a fesztiválmegnyitó után - remélve, hogy ha már van 22., akkor lesz 44. is, megnyílt a Symposion válogatott kiállítsa. kultúrtréger. rajzok a zsina falán.






odaragasztva.

azt mondják, mivel tapétaragasztó, lejön.

de ha nem, hát az sem baj.






és aztán a megnyitó harmadik felvonása. egy igazi kultúrcsemege.

generációs tigrisugrás.

ezernyi bársonyfüggöny. ez pacsika lia varrat-kiállítása. a zsinában.






ha valaki azt hinné, hogy ami régi, az ómódi és ósdi is, az nagyot téved.
pár éve a lányom azt mondta, nem jön velem a szinen kispál koncertre, mert vállalhatatlanul viselkedek.
amennyiben ugrálok az ötödik sorban, és végigordítom az egész koncertet.
na jó, szoktam sikítani is.
de ugyan ez a lányom hihetetlenül büszke rám - szerintem -, mert az osztálytársai  anyukájai (uff) nem szoktak kispálon sem a harmadik, sem az ötödik sorban csápolni.

őt a lánya fertőzte meg: amit a gyerekek hallgatnak, azt kénytelenek hallgatni az anyák is.
aztán vagy elviselik, vagy megszeretik.

olyan ez, mintha lia is az ötödik sorban csápolna. de ő ennél sokkal közelebb merészkedett.

megszerette az általam magyarország legjobb szövegírójának tartott lovasi andrás szövegeit.
textilbe mártotta.
bandi, ha ezt látnád! mindenképpen meg kell nézned.
szerintem fogalmad sincs róla, hogy kiállítási anyag lettél!

de erről még bővebben később. egyedül szeretném végignézni a kiállítást, amikor

nem tapos a lábamra senki és viszont.

de addig is a thealtert kerékpár, kerékpáros és gyerekbarát fesztiválnak nyilvánítom. és sajtóbarátnak is. és önkéntesbarátnak és nézőbarátnak. sőt, közönsgébarátnak. és színházbarátnak.






ha jók lesztek, lesz majd még egy mese is négy sünről!

jéjt,
fesztblogger