vmg jövőképtelen - hazudjak?

00:47

Transzparens Csoport (VMG, Budapest): Jövőképtelen - transzparens revüszínház
60 percben
29. Vasárnap 17:00     Kisszínház
60'
alkotók: Balázs Krisztián, Barta Ágnes, Csíki Virág, Firnigel Kristóf, Frech' Lívia, Frindt Júlia, Horváth Holi, Jókuti Fruzsina, Kele Viktória, Magyar Gyuri
vendégek: Ádám Rebeka, Török Sára
rendezte: Perényi Balázs, Somogyi Tamás

a szentesi horváth mihály gimnázium végzett drámatagozatosai hetedik éve vendégei a thealternek. idén egy másik drámais produkció is helyet kapott a fesztiválon, a budapesti vörösmarty gimnázium irodalmi-drámai tagozatos osztálya. végzősök.



jövőképtelen darabjuk témája adott: mit kezdjen ma magyarországon magával egy végzős fiatal?
több lehetősége van: jelentkezhet az egyetemre (ahová felveszik ugyan, de időközben az egyetemet bezárják), terhes lehet, kimehet külföldre szerencsét próbálni (ahonnan majd úgyis hazajön).

optimista verzió a vmg-sek szerint egyelőre nincs.

és ami itthon van: gombának ábrázolt vagy marslakóként vartyogó politikusok, gárdisták versus melegfelvonulók, lovasrendőrök üldözte tüntetők, macsakakődobálás, felemelt nyugdíjkorhatár, kilátástalanság, képtelen jövő.





a darab a fiatal magyarokkal nyit (európa kiadó) és engem visszarepít az időben.
a rendszerváltás évében érettségiztem.
osztálytársam "feldobott" az iskolai kisz-bizottságnál, mert az akkor még liberális fidesz földalatti gyűléseire jártam. titokban. a kiszből kizártak, az igazgató kirúgással fenyegetett. "elintézem magának, hogy a megye egyik iskolájába se vegyék át".
a koncerteken - az európa kiadón is, ahol mindig elhangzott a besúgók és provokátorok is - ballon kabátos, kalapos férfiak álltak a tömegben és fényképeztek.
a nagy imre újratemetésén megjelent civilek ezreit szintén fotózták. történelmi dokumentum lettünk egy szégyenteljes időben.
előtte évekig nyugatra nem mehettünk, csak évente egyszer, 50 dollárral a

zsebünkben. ennyi volt a keret.
az érettségi előtt két hónappal végzősök tízezrei nem tudták, hogy aki az érettségin

1956-ot húzza, forradalmat vagy ellenforradalmat mondjon?
aztán az első adandó alkalommal külföldre menekültünk - volt, aki korábban, bécsi gyűjtőtáborból, politikai menekültként jutott ki az egyesült államokba, és ma is ott él -, hogy később, amikor úgy gondoltuk, itt az idő, hazajöjjünk.
csalódott nemzedék vagyunk.



ismerünk, láttunk már diktatúrákat, anyáink a rákosi érában tiltott abortuszra mentek, manapság pár nap gondolkodási időt erőltetnek rá azokra a nőkre, akik úgy döntenek: nem tartják meg a gyermeküket.

a csókos, sógor-koma-jóbarát káderista világtól anno hányásig rosszul levő fidesz-alapítók mára elfelejtették, hogy ugyan azt erőltetik rá ma magyarországra, ami ellen annak idején a leghangosabban ők tiltakoztak.

az egykori harcos fiatalember, aki ma az ország első embere, első munkahelyes politikus.
a puhuló, majd megolvadt tejszínhabként szétplattyanó szocializmusból nőttem bele a rendszerváltás szabadságába, majd - kortársaimmal együtt - éreztem magam jó pár év múlva és azóta is megszívatva.

kijutott két szomszédos háborúból, egy romániai véres forradalomból, végignéztem, ahogy politikusok jöttek-mentek, ahogy húsz éve dugdossák a szupertitkosított ügynökaktákat, ahogy befogták a sajtó száját, ahogy létrehozták maguknak a saját pártállami tévéiket és rádióikat, újságjaikat.

hogyan mondhatnám azt egy ma 18-20 évesnek, hogy maradjon?
hogyan mondhatnám, hogy van esélye, hogy ne egy szupermarketben legyen

árufeltöltő négy-hat év egyetemi tanulás után?
hogyan mondhatnám, hogy itthon jobb, mint külföldön, mert lesz munkájuk a saját szakmájukban, mert nem nyomorodnak bele 15-20 év múlva a lakáshitelbe, mert nem kell ahhoz politikailag korrektnek lenni, hogy valamit elérhessen az ember?

hazudjak?

"ez az én hazám
az én nemzetem
az én utcám
az én kukám
az én hűtőm
az én táblám: hűtőmbe tilos belépni
az én kórházam
az én transzfúzióm
fejembe tilos belépni
az én sírfeliratom
síromba tilos belépni"



ó és milyen fentről magyarország? hát budapest, az ám rendkívül csodálatos.
"egymás ölében szenderülnek álomba az emberek a köztereken, nem akarnak hazamenni. csomópontokat építenek és ott lapátplnak, játszanak. szeretnek együtt futni a lovakkal.de fordul a föld, s nekem mennem kell, vár a szomorú bécs, a melankolikus koppenhága. de jó neked, te itt maradhatsz ebben a csodálatos városban"



kirekesztettek
poltikailag nem korrekt politikai üldözöttek
nemgárdisták
rücskös buzik



hú azta! ez az én színházam? van egy saját színházam? hát akkor itt én  vagyok az igazgató? van egy saját színészem! már láttalak a tévében, csináld azt a pikacsut, és gyújtsd fel az első két sor közöbnséget. ha nem csinálod, akkor nem játszhatsz a színházamban!
hú azta!ez az én kórházam? van egy saját kórházam! akkor műthetek. ja, ez a teszkó? halló, halló, doktor bubó, ki kell venni a májat - a hűtőből!"

"lencsi néni, lóci bácsi, jó hírem van, felemeltük a nyugdíjkorhatárt 92 évre! dolgozhat - nának, de a fiamnak, a szeretőmnek ,a nagymamámnak, a nagymamám szeretőjének kell a munka. lehet hazamenni pihenni - nyugdíj nélkül"

lehetne még idézni. akár az egész szöveget leírni.

a darab legerősebb mondata mégis a közepén hangzik el:
"forrongott az ország. ebből elég. az emberek az utcákra vonultak, megtöltötték a tüdejüket levegővel, felnéztek a kerek égre - és nem mondtak semmit!"

a vmg-sek ma este viszont mondtak valamit. pontos korrajzot arról a 2012-es évről,

amelyben élünk. bátran, hangosan, jól artikuláltan.
hogy mindenki megértse.



nyemcsok.eva@gmail.com