ágens: inTime

10:11

Ágens Társulat (Budapest): nőInTime - R. W. Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című műve alapján
23. Hétfő 20:00     Vármúzeum, Stefánia sétány
60'
szereplők:
Nő 1.: Ágens
Nő 2.: Bakos Éva
Nő 3.: Madák Zsuzsanna

közreműködik: Kallai Nóra (cselló), Lenz Tünde (videótechnika, filmek), Sági András
szövegek: Ágens
jelmez: Béres Móni
dramaturg: Madák Zsuzsanna
rendező: Ágens

nem ismerjük japánt.
ismerjük a szamurájokat, a kamikaze pilótákat, a szusit meg a gésákat.
mondod, hogy nagy fal, de az kínai.

a gésákról filmen láttam, könyvben már olvastam, de valójában a valóságomnak nincs semmiféle viszonya hozzá.

multikulti ide, nyitott gondolkodás oda, a gésák világa mindig idegen és káprázatos volt számomra - bár nem vagyok elutasító, felfoghatatlan, hogy fiatal kis lányokat gésának ad a családjuk, és az adott társadalomban büszke arra, hogy lányuknak ezt az életet választották.

ezt gondoltam, aztán utána olvastam.

a gésákat sokan kurtizánnak tartják, holott a gésa (geiko vagy geigi) jártas a japán művészetek előadásában, ismeri tradicionális zenét és táncokat, vagyis szórakoztató művész. tény, hogy a gésák valóban a 17. század kurtizánjaiból lettek azok, akik: olyan nők, akik a szórakoztatás művészetét tökélyre feljesztették. tény az is, hogy kezdetben a család döntése miatt vált valaki gésává, később viszont szabad akaratukból választották ez.

ki gondolná, hogy nem csak a hangszerek, a tánc, az ének lehet művészet, hanem maga a beszélgetés is?

a gésák rendkívüli műveltsége legendás, irodalomban, művészetekben egyaránt jártasak.

ágens mostani darabjában szokatlan, hogy az éneket kiváltja a próza, és a megszokott fekete ruhák helyett fehéret választott.

a darab a gésalét szomorú búcsúztatója lehetne, de mégsem az: bár japánban a gésák száma mára jelentősen lecsökkent, még mindig, a 21. században is őrzik a japán tradíciókat.


fotók: thealter