Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

most már valóban vége - blogzárás fesztiválajándék, önkéntesbúcsú a zsinakertben thealterkék - idegen tollakkal bréking nyúz: rabló támadt a thealter közönségére! kellemetlen bejelentés mady baby - tipikus K európa one girl - béres márta cool show napi p-teszt (érti, aki érti) táncos webmumus odaszólások balogi arany aradi kamara/góbi rita utolsó tangója felkészülni a hangulatra -pillanat, képek a zsinából testodüsszeia - aki nem félt, az bement trefeliék a téren tapsolj jelnyelven, és dont forgetit! india, szerelem drámais vissza a természetbe tapsolj, ha tudsz jelnyelven - és dontforget it! metanoia, 13 hónap idén is vége van, de fejben még nincs hungarian belmondo othello - végre tánc! visszautasíthatatlan ajánlat közkívánatra: önkéntes song freddy krueger, karistolj még! bach szvit no1 prelude kdsz: éljen a szerelem édes enikő a csillag börtönben szakadékszél józsika csütörtököt songok napja is meg nem is mtk: az anya arca sötét betöretlen csikók a soha vissza nem térő/pintér béla társulata hová szaladsz, kislány? tenap megnyitotta, aludtunk rá egyet nora reloaded/kezdjük a végén és a nulladik napon rasszista-e vagy? pandorama/szóról szóra kvartett bloggerszív párbeszéd minden megvan/ha nem vagy ott, akkor halott U21 - visszaszámlálás

Videók

 

 

bach szvit no1 prelude

2011.07.23.

05:01




{bach:  szvit no. 1, prelude}
van a tudattalan

és van a tudatlan

szomorú, ha az ember úgy nő fel, hogy minden tudás, ismeret, zene, öröm kívül esik kis gyerekéletén.
ha semminek nincs semmi értelem, a tettet, a vágyat, a szándékot minden percben megkérdőjelezi az apa és az anya, akik már az előtt meghaltak, hogy megszülettek volna.
tudattalanok.

{gotan project - época: un tango diferente}
a gyerek pedig tudatlan.
de annyit sejt, hogy az ő minden értelemben szegényes világán kívül van egy másik élet is. egy másik világ, ahol szabad nevetni, ahol a nadrágszíjat rendeltetés szerűen használják, ahol létezik a mozgás öröme, a művészetek és azok szeretet, ahol létezik a zene, vannak hangszerek, sőt, kézzel foghatók. ahol létezik a szerelem, a bizalom, az örökké fogalma.


{beethoven: moonlight sonata}
igen, tudja.
és amikor éjszakánként magányosan, megverten, boldogtalanul fekszik a takaró alatt, nincs más vele, csak a remény, a remény

arra, hogy ez az üresség, ez a szeretettelenség egyszer véget ér, és akkor teletömheti az éhes fülét zenével, az éhes szemét képekkel, az éhes száját a világ ízeivel, az éhes orrát illatokkal, amiket előtte sosem ismert.

{mozart: reqiem}
és eljön az a nap is.
és sok más, erős szabadságfokú nap követi egymást.
és az egykori kisgyerek órákon át bolyong képek között, hallgatja a sosem hallott zenét.
tanul.
igyekszik úgy tenni, mintha sosem lett volna tudatlan, de a túlélés nagy mestereként képes arra, hogy elleplezze tudatlanságát.

pókerarccal utánozza a késsel-villával evőket, lesi el, hogy kell fogni a boros és pezsgőspoharat, tanulja meg más anyáktól az óvó szeretetet, amit egy kisgyerek felé tanúsítani kell, a toleranciát a másmilyenséggel szemben, a türelmet, a kulturált vitát.
amit lehet, bepótol.
amit nem lehet, titkol.

{beethoven moonlight sonata remix hip hop version 2010}
és eljön az ő ideje.
és eljönnek az ő idői.
hátat fordít mindannak, ami volt, és időt ad magának arra, hogy feledhessen.
a feledés kegyelmi állapot.
a feledés az istenek ajándéka a bántalmazott, magá nyos gyermekeknek.

{bach:  szvit no. 1, prelude}
és egy este zenét keres egy darabhoz. és meghallja azt a szívfacsaró hangot, amitől elered a könnye.
akkor érti meg igazán, hogy  a zene -  a  zene mindenre képes. kifacsar és földre visz, felemel és megáld. a zene olyan, mint a szerelem.

és eljön egy másik este. góbi rita társulata táncol a színpadon.
és az egykori gyermek, aki azóta már felnőtt, ott ül a nézők között. és örömmel ismeri fel beethoven szvitjét, azt, amit egyszer már megtalált magának. sírni tudna, de tudja, hogy nem fog.
az újjászületés érzése árasztja el a szívét.
megtelíti ereit, ott lüktet a szíve helyén.
sír, de csak befelé.
és vele sír az a megalázott, magányos kisgyermek.
de ezt rajta kívül senki sem tudja.



a lap tetejére
 

2024 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció