Merteuil: Éder Enikő
Valmont: Harsányi Attila
fordította: Földényi F. László
dramaturg: Láng Zsolt
díszlet: Albert Alpár
asszisztens: Fekete Réka
fény: Turcsányi István
ruha, kellék: Balázs and Marek Co.
rendezte: Balog József


Müller darabja érzékeny, szenvedélyes, végletesen pontos látlelete az európai ember eszmei és társadalmi térvesztésének. Laclos levélregénye ürügy Müller számára, hogy a Veszedelmes viszonyokat átültesse két ember halálos játékának terébe és idejébe – elsősorban a szerelem és a kéj utolsó esélyeként. A Forradalom előérzete és a permanens harmadik világháború „után” érzése egyszerre szabja meg és tágítja ki a darab értelmezési lehetőségeit, hiszen a „Forradalom” ma már egy olyan legelő, amelyen minden kiszikkadni látszik, a harmadik világháború maga volt a hidegháború, ám nem csak ezeknek vagyunk utána, hanem Müller korának is.

Csak az ember maradt.

Nem a helyén, nem is a történelembe vetve, hanem egyre inkább a virtuális térbe involválódva.
Csak az ember maradt, a test és a szenvedély.
Illetve – szenvedést kellett volna mondani.
Az előadásban egy hatalmas test üzemel, amelynek foglyai nem is tudnak, de nem is akarnak kiszabadulni.
Játszanak.
Mások hűségével, mások szüzességével és önmaguk mindent elpusztító tisztánlátásával.
Embernek okosak, állatnak elveszettek.
Színházuk üres váz, amiben minden megy tovább.

„A vadállatok színművészete” – mondja Valmont.

Ám a kor vadállatai ma nem valóságosak.
A játék kedvéért azonban képzeljük el, hogy két fenevad vágyja egymás húsát.
Éhségük zabolázhatatlan, gyomruk feneketlen űr.
Maguknak tapsolnak, egy üres színházban.

Függöny.

www.akamara.ro
www.maszk.hu

Támogatók: Bethlen Gábor Alap, Arad Város Önkormányzata, SZMJV Önkormányzata, MASZK Egyesület (Szeged), Factory Creative Studio (Szeged)