szereplők: Béres Márta, G.Erdélyi Hermina m.v., Greguss Zalán m.v., Heck Paula m.v., Mészáros Árpád, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Pletl Zoltán m.v.
jelmeztervező: Janovics Erika
díszlettervező: Perovics Zoltán
zeneszerző: Mezei Szilárd
korrepetítor: Nemes Nagy Anita
rendező: Tolnai Szabolcs

Az előadás a valamikori szabadkai színháznak, és egyáltalán, a Színháznak, a valamikori operettek cukormázas, hamisan csillogó világának és színészeinek állít emléket. A szereplők már csak a régi szerepek árnyképei – becketti véglények, körülöttük a csendben emlékek kavarognak, előadás- és szerepfoszlányok, az operett világából. Találkozás az ürességgel, a sötét űrben, kutatunk egy emlék, egy tánc, egy szín, egy kacaj után…
Mi az, ami maradandóan a mienk e földi létben? Kik élik teljesebben, az átlagosnál intenzívebben az emberi életet? A szerelem, mint a teljesebb lét elérésének eszköze, élet és halál összefüggése ebben a teljességben… Viszont a szerelemben valami ősi, az egyéntől szinte független „rémület tör ránk”… Mert „Iszonyú minden angyal.”

„Minden vagylagos, kiszámíthatatlan, a félhomály és a füst ködében sejtelmes, régi sóhajok születnek, mintha 100–200 éves szellemeket eresztettek volna ki valamilyen palackból a színpad mögött, és ők alacsonyan lebegő ködtalajon beúsztak volna elmesélni történeteiket, Rilkétől, Csáthtól, Crnjanskitól kölcsönzött szavakba, mondatba bújtatva elevenítve fel emlékeiket, bűneiket, örömeiket, az érzések halmazát.” (Török Arnold, Magyar Szó)

„Szinte leírhatatlan a látvány: újra elővett szerepkörök, poros kellékek, fakó, a múló idő által egyszínűségbe zargatott jelmezek, vastag, hullaszín arcfestékek együttese nyújt elkápráztató, felejthetetlen élményt. E szellemalakok történetei elsősorban tehát a Nagy Szerelmek témáiban csúcsosodnak ki, udvarlási klisék sorozatával élnek, nyöszörgő, torz, régen elnémult és most újra megszólaló hangon kommunikálnak − mondhatnánk. Mozdulataik sokszor olyannyira lelassulnak, hogy szinte már az idő múlását is képesek befolyásolni." (Brenner János, HID)

www.kosztolanyi.org