szereplők: Tóth Szilvia, Végh Emese, Baksán Mónika, Nagy Brigitta, Gyorgyevics Milán, Bács Péter, Alpár Viktor, Nagy Bettina, Bodnár Dóra, Imre Krisztián
rendezőasszisztens és súgó: Bitter Csilla Enikő
fény és hang: Kiss Tímea
rendező: Varga Norbert

„magunk köré kört hiába zárunk – a külvilág mindig bejön utánunk”

Sakuntala egy tündér gyermekeként él a remeteségben. Érti a madarak nyelvét, és Dusjanta király által megismeri a szerelmet is. Káma nyila mindkettejüket eltalálja, ám egy szent átka közéjük áll. A szép remetelánynak áldozatot kell vállalnia a kevély királyért, élete vezekléssé lesz. Úgy tűnik, hőseink az istenek szeszélyében sem bízhatnak, meg kell szívlelniük az öreg bölcs szavait: „viselni kell az életet,/ahogy élhetjük.”

Kalidásza több mint kétezer éves drámájában, a Sakuntalában, megnyílnak az öröklét kapui. India végtelen erdőiben barangolva a szerelem időtlenségére azonban az istenek árnyéka vetül. Hegedűs Géza is a szanszkrit költőóriás nyomán indult el és dolgozta fel a remetelány magával ragadó történetét Sakuntala gyűrűje címmel.
A szegedi Lábjegyzet Színház most mindkettejüket segítségül hívta, hogy megállíthassa az időt egy történet erejéig. A fiatal társulat örök érzelmeket és kétségeket állít színpadra: a szent Ganga partján ülve gondolkodik bűn és tisztelet, szerelem és áldozat, vagy éppen szeretet és halál kérdéséről.


Az Öthalmia színjátszókör néhány volt tagja hozta létre a Lábjegyzet Színházat fiatalokból, a fiataloknak szánva üzenetét.
Mottónk – pimaszul mutatós varázslat – fontos alapköve a társulatban folyó munkának, természetesen nem feledve a mögöttes jót, az alkotás örömét, a „valahova tartozás”, és a csapatmunka élményét, a mondanivalót. A kísérletezés mellett fontos, hogy megőrizzük azt, ami mindenki számára fontos, elgondolkodtató, megkapó; melyre mi, emberek, mindannyian hivatkozunk a hétköznapok során: Miért történik ez? Miért pont velem? Hogy gondolkodik a többi ember, s én miben különbözöm tőlük? – és így tovább.
A lábjegyzet egy olyan, írásban alkalmazott fogás, mellyel megjegyzéseket lehet fűzni a már leírt dolgainkhoz, gondolatmenetünkhöz. Nincs ezzel másképp a színházunk sem. Szeretnénk véleményt alkotni, s ha lehet, formálni azt. Merítünk a körülöttünk lévő dolgokból, értékekből, az általunk fontosnak vélt ideákból, legyen az írott, kimondott, zenébe ágyazott.