madarak, ló, nikkelszamovár a börtönben2009.07.22.
20:21
"kasikám" "az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe." egyetlen lámpa a börtön színháztermében - mintha utcai szék gyanánt egymásra halmozott könyvek - ki gondolna ilyet, könyvre ülni
kasikám a faszobrásszal vándorol európában magyar hangja harsányi attila "európában versek kezdtek nőni a fejemben" - mondja harsányi-kassák, mi meg
kapaszkodunk a szék szélében, és érezzük a fogva tartottak tekintetét a tarkónkon vagy csak a képzelet játszik velünk? válaszon gondolkodni nics idő mert az időt harsányi attila egyetlen hosszú perccé nyújtotta az időt hóna alá vett bennünket hóna alá szorított s vitt magával kassák szövegein keresztül kassák harmincötpercre vágott szövegén keresztül amit két hónap alatt tanult meg
így vándoroltunk, harsányi, kassák, mi, civil nézők és csillagos rabok európában valami eszelős sodrásban
te kit választanál vándorlástársadul?
harsányi attilát még a későn érkezők sem tudták kizökkenteni engem egy kicsit igen bosszankodtam is
aztán visszataláltam kassákhoz, a lóhoz meg a madarakhoz a csillagban időnként az egyik fogvatartott kifújta az orrát köhögött nem néztem hátra biztosan allergiás gondoltam
amúgy néma csönd
mintha megállt volna az idő remegett a levegőben a meleg és katonásan álltak a színházteremben a percek mintha próbált volna belénk vésődni ez a harmincöt-negyven percre jutó sok millió pillanat
"senki nem látja meg a csillagot homlokodon" édes istenem, hát hány embert tudunk, aki rövid életünkben meglátja a mi csillagunkat? egy kezünkön vagy kettőn számolhatnánk össze, a szerencsésebbek még hozzávehetnék a lábujjaikat is
"ti az én két mutatóujjam vagytok"
milyen jó lehet annak aki így érzi, aki valaha is ezt lemerte írni, hogy ő meg a barátja neki a két mutatóujja aztán a két mutatóujjból az egyik hazaérkezik a szegénységből a szegénységbe biztosan hólyagos a talpa borostás az arca koszos és ragacsos - vagyis pecsétes - a ruhája és gyűrött is de hát a vándorélet az maga a vasalatlan valóság
és amúgy pedig vagy vagy
de jobb ha kicsit lehajolunk mert " fejünk felett elröpül egy nikkelszamovár"
(szegedi hetek csoportja: a ló meghal, a madarak kirepülnek - csillag börtön) - köszönet a képszerkesztésért meyer eszter virágnak -
nyemcsok.eva@gmail.com
|