sho-bo-gen-zo

00:50

a színházban az a jó

hogy ha akarom úgy értem ahogy ők

ha akarom úgy értem ahogy akarom

és most úgy értettem ahogy én akarom

az unikornis cipője

összetartozás és 

elkülönülés

amikor kinézel az ablakon a sötétségbe

és érzed magadban a lét megfoghatatlan és szánalmas kicsiny lüktetését

szeretnél-e a sötétbe sikoltani?

vagy a kezedbe fogni egy hangszert

húrokat és vonókat csengőket és fúvókákat

és hagyni, hogy azok sikoltsanak helyetted?

annyira gyengék vagyunk

oly esendőek

átmeneti lények egy átmeneti világban

a szerelem, a gyűlölet, a düh, a harag, az öröm, a frusztráltság, a bánat, a ragaszkodás, a kedvesség, a türelmetlenség, az emlékezés

átmeneti mind

a semmi férfi és a semmi nő feketében a színpadon

ujjaikkal a színpad deszkáit símogatják

egy másik férfi és egy másik nő - két muzsikus - köti őket a valósághoz

kék borítékban ezüst papíron láthatatlan üzenet

vajon ki írta

vajon kinek

csak összegyűrni jó

beledőlni a szélbe

belefeküdni a szélbe

úgyis minden elillan

de addig hadd bújjon beléd a szél és vihar hangja

azt hitted legyőzhetetlen vagy

lám milyen szégyenteljes

milyen fájdalmas bevallani megélni saját esendőséged

ha hiszed ha nem te is unikornis vagy

na hiszen, hogy szerette az a férfi azt a nőt

még unikornist is lőtt neki

sőt még angyalt is fogott

a nő a férfi tenyerébe tette a talpát

az övé volt

a férfi meg a nő azóta meghaltak

a sírjuk mellett egy-egy szék barnára festve

ha elfáradnak a sok fekvésben

néha kiülnek a székre, nézelődni

de nem szólhatnak egymáshoz

a székeket nem lehet elvinni

azt csak ők tudják felemelni

meg is teszik

és ha megszomjaznak

isznak az egyik lábából

aztán visszafekszenek

behunyják a nagy szemüket és alszanak tovább

(nagy józsef regionális kreatív műhely . szerbia . sho-bo-gen-zo)
-- köszönet a képszerkesztésért meyer eszter-virágnak --