ivo, a popsztár

09:28

- ivo dimcsev: néhány kedvenc -

ivo dimcsev anyukája egy lift.
ő mondta tegnap este, amikor két ember párbeszélt a fejében.
aztán megkérdezte: akarod, hogy az anyád legyek?
hát, elég magas követelményeket támaszt.
azt mondja:
ha azt akarod, hogy az anyád legyek, menj el színházba. (teljesíthető)
ha azt akarod, hogy az anyád legyek, koncentrálj rám, nyisd ki a szíved (ez  is menni fog)
ha azt akarod, hogy az anyád legyek, ne próbálj meg mindent megérteni, amit látsz (de mért ne?)
ha azt akarod, hogy az anyád legyek, meg kell tenned valamit (mért nem árulja már el, hogy mit?)



ivo mutat egy festményt. az amszterdami bolhapiacon vette öt euróért, két nő van rajta. vitatható, hogy mennyit ér a kép, neki nyilván megérte.
ivo szerint ami véres, az jó.
és különben is, tisztelet jár a művészetnek.
ivo szeret énekelni, például madonnától a like a virgint.
tisztelet jár a művészetnek, mondja. visszaakasztja a képet a falra, aztán mégis eldobja.
ennyit a művészetről.

úgy látszik, az egyszemélyes színházban manapság nem dívik a nagy díszlet. minek is az? elég egy kép a falon (ami már el van dobva), egy porcelánnak látszó macska (fehér), egy billentyűs cucc erősítővel, mikrofonnal, egy hangfal és egy szék.
úgy sem a tárgyak számítanak, hanem a tartalom.
erre ivo is rámutat.



ivo dimcsev, a popsztár.
lelkesedéssel énekel bob dylant, country-zenészeket megszégyenítő hangfekvésben.
aztán táncol kicsit, majd újra párbeszél a fejében.
- véres az arcod - mondja az egyik.
- nem.
- de mért nem törlöd le.

ekkor még nem volt véres az arca, és ezzel populáris utalást tettem a végkifejletre.

és ivo dimcsev magas hangon is tud ám énekelni, bizony! a vérem, a vérem beszél és hallgatja a véredet - i don't feel it physically but I feel it emotionally. húúú, micsoda szöveg! hatalmas nevetés. sőt, az első sorban röhögés. a kedves néző úgy röhög, hogy ivo dimcsev is kinéz a színpadról. ettől méginkább fülig ér a szánk.

és énekel tovább. ó, ivo, mehettél volna popzenésznek is, sikítoznának a lányok. de így, hogy a színházat választottad, többet mutathatsz meg magadból.
hála az égnek.

vajon mire gondolhatott mindeközben a fehér cica?



úr isten, már megint itt van ez a bolond. tekergeti a zenegépét. kornyikál. aztán az ölébe ültet, és a nyála csorog a hátamra. az vígasztal, hogy nemsokára véget ér az előadás, mehetek vissza  a dobozomba.
mutogatja azt a hülye képet a nézőknek. amit az amszterdami piacon vett. hogy örült neki, pedig szerintem átverték. öt eurót egy ilyenért? nahát.
mindjárt megkérdezi, hogy éhes vagyok-e.
na tessék.
ha nem eszel, éhen fogsz halni, mondja.
már megint sír. agyamra megy ezzel az állandó sírásával.
az a mániája, hogy azért nem eszek, mert nem szeretem őt. hülye ez az ivo. nem veszi észre, hogy én csak egy kerámiamacska vagyok?

fehér cica el.
ivo robottá változik. lelövi magát, a cicát majd a közönséget.
rossz a sorrend, aki agyon lövi magát, az utána már nem lövöldöz másokra. kivéve, ha ivo -robot.
amikor a nézőket lelövi, azok nevetnek. minő szép halál! nevetve meghalni!

ivo megint énekel. az új susan boyle!

már megint hülyeségeket énekel. de ezt ő is tudja ám, mert csőbe akarja húzni a nézőt, énekelve megkérdezi, hogy amit énekelek az dal vagy koreográfia? végre valaki válaszol: koreográfia. aztán megszavaztatja a közönséget, számolja a kezeket.
dal-koreográfia: egál.

ivo előveszi a komoly arcát. ha kiművelt hangon énekelek, mindenki azt hiszi, profi vagyok. és senki nem törődik a tartalommal. (arra utalhat, hogy nem kell mindent megenni.) az esetek többségében, mondja, nehéz megtalálni az egyensúlyt a tartalamon és a forma között.

aztán fotókat mutat. a volt barátjáról, marianról, aki nem kapott munkát, így visszament bulgáriába. a távolság miatt szakítottak, bár szeretik egymást. a mostani barátjáról, aki csak úgy, mint ő, amszterdamban él, nincs tehát távolság, boldogok lehetnének, de ő mariant szereti.
micsoda pech. ez az élet.



aztán mutat egy képet magáról. ez vagyok én tíz év múlva néhány órával a halálom előtt. látod a félelmet a szememben? nagyon nehéz lesz megtapasztalni a halált.
aztán még egy fotó: ez pedig a csontvázam.
amikor kisgyerek voltam, meghalt a nagymamám. nem akarom, hogy elhamvasszanak vagy elássanak.
ezért ivo a csontvázát a tudománynak ajánlja majd fel.

de előtte még, hogy bemutassa: egyelőre ő rendelkezik a testével, négy helyen megvágja magát: mindkét szemöldökét a szélén.
ivo ül és vérzik.
nincs semmi baj veled, énekli.
hát jó.