zsina báj déj

10:12

amikor azt hinnéd, nem történik semmi a zsina udvarán,
mert rekkenő a hőség, és a nézők még alszanak vagy dolgoznak,
akkor is érdemes egy-egy órát elüldögélni. a fák árnyat adnak, és ha jól figyelsz, hallod, hogy a földön puhán koppan egy akácvirág, hogy a próbáló színészek valamin nevetnek vagy éppen káromkodnak, hogy valaki vizet ereszt az udvari csapból, hogy az önkéntesek közelebb húznak egy széket az asztalhoz és serceg a toll: jegyet számolnak.










és a nagy csöndben, az ismerős neszek között meghallhatod régi előadások hangjait, egy mondatot pogány judittól, az ablakban épp ladányi andrea néz ki, hátul kalapálnak a bizarrium akvárium kanadai színészei, klamm tanárúr nádpálcával üti egy fa oldalát, gergye krisztiánék épp most lépnek be a kapun, a kerekesszékes táncosok a kiállítás képeit nézik, az artusosok épp don qujote bajuszt ragasztanak maguknak, urbán andrás fiatal színészei hátukat a fa törzsének támasztják és nézik az eget, szabó réka betegei kifacsarják a vizet a priznicből, szamosi zsófi épp azt olvassa, hogy halódó kultúránk utolsó vitéze - itt vannak mind valahol, mindannyian.