arab zsidó keresztény / ágens

11:23

péntek este következett a közönséget megosztó, mindig újdonságot hozó,esetenként a nézőket sokkoló ágens. az ősanya hangján éneklő ágensről kiderült: van humora.
de az elején még nem, az elején teljesen fejbe voltunk kólintva.

"mondtam-e azt, hogy tessék? itt ez a szokás? beengedő hölgyek, kislányok, együtt hugyoztunk, de arra nem elmékszem, hogy azt mondtam volna, hogy tessék!" - a nézők, akik éppen helyet keresnek, döbbenten megállnak. akik ülnek, még jó, hogy ülnek. mi van? mi a baja? hogy elkezdték beengedni az embereket? "köszönjük a fesztiválnak, hogy idő előtt belülhetnek. kiváló!" aztán technikus kollégái is megkapják a magukét az emeleten: "a beengedésnél nem ekkora fény nézőtéri fény szokott lenni. jöjjenek leselkedni, kutakodni." végül a két színpadon lévő kollégáját is szidja. "na nem, na ne, ezt nem, ettől hányok. ne húzd a fldötn! emeld fel és vidd oda. hol van a tömjén lbeőle? 825 forint per darab. mért nem volt idő beletenni a tömjént?"
de a nézőtér már nevet.

az első megdöbbenés után azt hittük: szimpla hiszti, de már értik a tréfát. mindenki nagyon jól szórakozik.

aztán lekapcsolják a nézőtéri fényt, a színpadon reflektorok világítanak . kezdődik az előadás.



ágens és madák zsuzsanna orknak maszkírozva (szerintem). ijesztőek (mások szerint is). phillipp györgy buddhista szerzetesként. a színpad közepén mandala.



az ateizmus és a vallások birkózása ez. a darab egy nagyon szép dallal kezdődik arab nyelven. szinte éteri. a dal úgy száll a régi zsinagóga falai között, hogy beleborzongunk. 
olyan szomorú az egész. "meglepetést az isten sokat ad, és amire várunk, sose jő el."
(közben elgondolkozunk, hiú ábránd: mi lenne, ha az ilyen előadásokat látnák  azok, akik meghirdették a dzsihádot, a szent háborút? nyilván semmi hatással nem lenne rájuk, de mégis, de hátha...)



ágens darabjában megint csak túlfűtött a szexualitás.



de ez végre nem baj, mert nem kap akkora hangsúlyt. végig éljük a születést, az anyaságot a színpadiakkal, az istenkeresést több vallásban és nyelven.



a darab felénél újabb megdöbbenés: ágens és társai szép sorban elénk állnak. gitár, csörgődob, furulya. kedves kis dalt énekelnek: a szeretet mindenkié, a szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a forrását, a szeretet mindenkié. a szeretet szót aztán felcseréli az öröm, a kedvesség, a jóság - végül a düh.
a szép hittérítő dalnak hirtelen vége szakad, sötétség lesz a színpadon és a színészek eszelősen elkezdenek dobolni. őrjöngenek.
belül őrjöng a néző is. végre a sok indulat, visszafojtott méreg és keserűség, a düh végre kiszakadhat!

az örömzene után önostorozás következik. aztán még jól az agyunkba vésik, hogy ember boldog nem lehet soha.

és a végén, a legvégén ágens és philipp györgy előttünk térdelnek a színpadon és halkan felolvasnak. héberül.

(ágens társulat: ira (düh)