nem hogy tudnám kinek vagyok - ékezet

23:48

Döbrei Dénes darabjának története önéletrajzi ihletésű. 1987-ben kezdődik, amikor a Szabadkai Népszínházban találkozik Lálity István rendezővel és Sziveri Jánossal, az újvidéki symposium volt főszerkesztőjével. A találkozás meghatározó,  mély nyomot hagy a vajdasági magyar színész-koreográfus-táncosban. A szövegek két vajdasági barátja írásai, és idézik Antioine de Saint-Exuipéry-t is.
Három ember három különleges útja, multimédiás eszközökkel megtámogatva.
A szem és a fül tökéletesen kielégített ebben az előadásban: szaxofon, dob, klarinét, nagybőgő szólal meg a színpadon a férfi és női hangok mellett. A két hatalmas kivetítőn hol a színpad történéseit láthatjuk, hol előre felvett képeket: az ég kékjét bárányfelhőkkel, cseresznyevirágokat.
Döbrei Dénes nagyon jól ért ahhoz, hogy együtt alkalmazza a teret, a zenét, a táncot és a vászonra kerülő, előre megálmodott képeket.
Az elmúlás, a szenvedés, az élet övön aluli ütéseire adott lehetséges válaszok kelnek életre Döbrei mozgásában. Egy megfáradt férfit látunk, aki arra az időre gondol vissza, amikor még nem tudta, mi van a kalap alatt. Csak sejtette - s mára ez a sejtés bizonyossággá vált. 



falra vetített ég.  virágok. kékség.
dob, szaxofon, cselló.
angyal, aki a homokozóban guggol. különböző dolgokat formál műanyag játékaival.



körbe rakja őket a tágas színpadon.

mindenki álmodik arról, hogy új életet kezdjen egy másik bolygón.
egy másik életben.





főleg akkor, ha ott, ahol vagyunk és ahogy vagyunk, rossz.
kalrinét hangja kúszik a mennyezet felé
a kivetítőn pedig száll az ég
milyen szép könnyű felhők
bárcsak én is ott szállhatnék



kaotikus free jazz
dénes táncol
száll az ég

beteg vagyok de nem húzok pizsamát
beteg vagyok de nem maradok ágyban
beteg vagyok de elkezdem a napot
a visszatérő nagy boldogtalanságban.

az én apám sosem vitt el engem a tengerre
hogy homokvárat építsen velem
én elvittem a lányomat
elvittem a fiamat
de csak álltam ott
lógott a karom
hogy kell csinálni?
mennyi homok kell é smennyi víz?
kavics is kell? vagy nem?
és ha igen milyen alakúak?

nehezebb ellesni, mint beleszületni.

akik üres bőrönddel indulnak el otthonról,
azok csak ellesni tudják.
kilesni a másik életéből.
a késsel-villával evést.
hogy milyen ruhát kell felvenni a színházba.
a kedves szavakat.
hogy hogyan döntünk el fontos dolgokat.
de akik üres bőrönddel indulnak, mégis csak felépítik a saját homokvárukat.
csakazértis.
ha már az, akinek kellett volna, nem tette meg velük.

A kitaszítottság, a megtaposottság keserűsége, a vágy az újrakezdés lehetőségére.
Matisa Petra Leona mondja a darabban: "Ez az én bolygóm, ezt én rontottam el a magam számára." De hogy mi a rossz, és mi a jó? Meghatározhatatlan, személyenként változó. Sziveri János Átváltozások című versében fogalmazza meg a darab lényegét:
"Fölszámolni a káoszt.
(Látni tanítani.) Fájjon a teremtő,
és fájjanak a teremtmények. A sorban
elsorvadó manófajok. A fölösleges
jelzők és hasonlatok. Csöndben
visszaváltozom azzá, ami vagyok.
- Azt sem tudom, kinek,
nemhogy tudnám, minek vagyok."
A Nyári Mozi című előadás a Maszk Egyesület menedzsmentjében készült, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

(kobez - center memoire du corps - nyári mozi -
 der daphnisz - döbrei dénes: ékezet (accent aigu)