a tizennyolcadikról2009.07.19.
11:40
visszanézni.
a tavalyi thealteren két monodráma egy cunami-előrejelzés, egy tanár-diák háború és a klauzál téri óceán-élmény volt a kedvencem. mindegyikre szinte filmszerűen emlékszem. megmaradtak szöveg-töredékek is, pedig nem túl jó a memóriám. a két monodráma - harsányi attilától a rudolf hess tízparancsolata és pogány judittól a pedig én jó anya voltam (aradi kamaraszínház / szegedi hetek csoportja: alina nelega / illetve Vajda István) mély nyomot hagyott bennem. még egy év múlva is eszembe jut olykor egy-egy villanás az előadásokból. ezeket bármikor újra megnézném.
a tavalyi blogban azt írtam, ha én adhatnék díjat, az enyémet harsányi attila kapná. ma pontosítok: rajta kívül azok, akik a darabban dolgoztak. tökéletesen minimalista díszlet, jó zene. még ma is borzongok, ha arra a szürreális előadásra gondolok. a darab alaptézise: isten egyenlő hitlerrel, pontosabban hitler egyenlő istennel, mert a führer megfogható, válaszol, ha szólítják, és aláírja a parancsot. isten ellenben nem.
a bónusz. a hab a fesztiváltortán. a szeretnivaló, kedves, szellemes aquarium című előadás az óceánfenékké változtatott klauzál téren a les sages focus bizarrium előadásában. kétszer néztük meg. nagyon szerettem.
és a klamm háborúja. na ettől még most is olyan ideges leszek, hogy nem is írok róla semmit. és ez is kedvenc.
a szívetmelengető holland cunami a space színháztól. kérem szépen, a magyaroknak türelmet kell tanúsítani az iránt a 16 millió holland iránt, aki a budapesti keleti pályaudvarra érkezik, mert a holland mélyföldet elárasztja a víz, és az egész lakosságot evakuálják.
az elmúlt egy év eseményei alapján azt mondom: kár, hogy nem jöttek a hollandok. talán mostanra toleráns ország lennénk.
aztán ott volt pogány judit monodrámája. a csillag börtönben.
ezúttal is elnézést kérek pogány judittól, hogy az előadást szétcsattogtam a fényképezőgéppel. nem bírtam abbahagyni.
a nézőtéren életfogytosokkal, rablókkal, gyilkosokkal együtt ültünk. pikáns, mondta az egyik szomszédom - félelmetes, kontrázott rá a másik. hát nem volt semmi.
a nézőtéren olyan elítélt is ült, aki az anyját ölte meg. ez a darab egy olyan anyáról szólt, akinek a fia bűnöző. ő mégis féltette, szerette, gondoskodott róla. miközben készülődik, hogy elinduljon egy csokor virággal a temetőbe, elmeséli a fia történetét. pedig én jó anya voltam - mondogatja. mintha felmentést keresne.
nem csak most jut eszembe az a darab azóta nagyon sokszor eszembe jut
hogy mi múlik rajtunk hogy mi múlik a sorson
hogy annyi mindent odaadunk egy gyereknek hogy a falatot a szájunktól hogy az utolsó lélegzetünkig aztán mégis vagy éppen mégse
ki tudja mi lesz belőle bűnöző vagy félresiklott lélek anyaszomorító vagy sőt apaszomorító is
pedig mi végig azt hittük hogy ott vagyunk neki hogy figyelünk rá és nem csak a fülünkkel és nem csak a szemünkkel de a szívünkkel is
van ám úgy hogy ez is nagyon kevés
van ám úgy hogy nem rajtunk múlik
mégis a fenébe mi vagyunk az anyja vagy az apja és csak állunk értetlenül nem tudjuk mire vélni nem erre neveltelek mégis mi lett belőled
te gyerek
mondhatni, ezúttal a fesztiválblog tortáját felszelem.
maradok tisztelettel
nyemcsok éva eső
nyemcsok.eva@gmail.com
|