rózsaszín inváziók - ljud

08:27

aludnom kellett rá egyet.
tegnap öt előadást láttam.

amikor a rózsaszín lények megérkeztek a földre, pontosabban a szegedi árpád térre, jobban megdöbbentek, mint a városlakók. latolgattak. kik ezek a színes ruhás lények? barátságosak? ellenségesek?
a választ a kérdésre csak egy dolog adhatta meg: ki kellett merészkedni közéjük és megimserkedni velük.
később a lények elektronikus újságjukban tudatták bolygójukkal: a föld nevű bolygó lakói rendkívül barátságosak, puszit azonban nem szívesen adnak idegeneknek -  de ne szaladjunk ennyire előre.

a rózsaszínek tehát  rácsodálkoztak a magukat embernek nevező lényekre - azok pedig rájuk. a bizalmatlanság kölcsönönös volt, de aztán a kíváncsiság legyőzte.
hiszen kedves lények ezek.
odamennek hozzád, megszagolnak, megnézegetnek.
de egyáltalán nem bántanak.
amikor elidultak az árpád térről, rögtön a japán faifai társulat tagjaiba botlottak, akik japán turistákat is megszégyenítő lelkesedéssel fotózták őket. csak úgy az utcán arra járók: soha ennyi fényképezőgép, mobiltelefon nem került elő utcaszínház láttán.
a kedves rózsaszín lények a dugonics tér és a kárász utca kereszteződésében megállítottak egy autót. sokan nevettek, amikor a rózsaszín arc az üveghez hajolt, és kérte, hogy a sofőr tekerje le az ablakot.
aztán más lényekkel ismerkedtek, de azok nem mozogtak: fémből vannak.





nem sokkal később egy 2-3 éves kislány sírva szaladt az anyukájához - ő volt az egyetlen, akit akaratlanul is megijesztettek. mert a járókelők amúgy szívesen megálltak. és hagyták magukat összekenni.




aztán a kárász utcán találtak egy motort, az egyik meg is próbálta "bekebelezni", de a jármű aprócska gazdája egyszerűen odament és visszaszerezte tulajdonát. ő aztán nem félt.





a ljud színház társulata három napon át jelölte meg rózsaszín festékkel azokat, akikkel szívesen barátkozna.
a festék lemosható, az előadás feledhetetlen.
(ljud színház: elektromos inváziók)