táncosok: Cuhorka Emese, Garai Júlia, Molnár Csaba, Marco Torrice élő zene, ének: Mizsei Zoltán dramaturg: Végh Ildikó látvány: Sebő Rózsa jelmez: Imre Katalin - ARTISTA fényterv: Bas Barensen koreográfia: Hód Adrienn
A basse danse egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját és a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. Ahogy a zene, úgy építkezik a mozgás is: az egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak, a mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak.
A Basse danse koreográfiai rendezőelve a megkomponált kiszámíthatatlanság, a szigorúan strukturált improvizáció. A fizikalitásból kiinduló mozgásrendszer befolyásolja a tudatállapotot, ami óhatatlanul visszahat a mozgásra, ezzel végtelenítve a koreográfiát. E dús és dinamikus mozgáshoz alkalmazkodik a zene, amelynek struktúráját ezúttal a tánc szabja meg. A zene ebben az esetben - akár csak saját korában, a XV. században - a harmónia megteremtésére, az idő kitöltésére, szórakozásra és táncolásra szolgál. A koreográfia zenei aláfestése súlytalan, elegáns létezést biztosít a táncosoknak. John Ashford, az Aerowaves hálózat létrehozója találóan „koncentrált figyelemelterelésként” írta le a koreográfia alapelvét, hiszen a táncosok éber jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minél izgalmasabb, érdekesebb irányokba tereljék egymást.
„…a kísérletező évek hozadéka ez a tiszta, játékos, a táncosokat táncosi és színészi mivoltukban, emberi „jelen-létükben” megpróbáló munka. Jól gazdálkodik a szereplők hordozta tónusokkal, melyek nyíltságukban, kitárulkozásukban is rejtélyes karneváli világot festenek, tanulságos példával szolgálva arra, miként képes egy ügyesen megválasztott, időtlen zenei anyag megemelni, „megnemesíteni” a mozdulatot.” (Szoboszlay Annamária: Maszktalan maszkák, revizoronline.hu)
2012-ben az előadás elnyerte a Lábán Rudolf-díjat, valamint a társulatot beválasztották az Aerowaves hálózat húsz kiemelt társulata közé.
Hód Adrienn 1993-ban végzett a Budapest Tánciskolában, majd nem sokkal később osztálytársaival megalapítja az OFF Társulatot, amelyet 2007-ben követ a Hodworks. Ugyanebben az évben ösztöndíjat nyer a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” programjára, majd 2008-ban - szintén a Műhely Alapítvány meghívására - a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. Előadásaiban előszeretettel kísérletezik a mozgás, a hangzás, a színházi tér használatával. Alkotómunkája mellett 2005 óta a Budapest Kortárstánc Főiskola tanára, ahol kortárstáncot, improvizációt és kompozíciót tanít. A kísérletezéseiről ismert koreográfus évek óta dolgozik azon, hogy átfogalmazza a kortárs tánc megszokott és bevált kliséit. Munkáiban darabjaira szedi és újrafogalmazza a legalapvetőbb és legelemibb mozdulatokat is és sokszor feszegeti a színház konvencionális határait. Előadásaiban előszeretettel alkalmaz élőzenét; a létrejövő alkotásokban a táncosok és a zenészek hangsúlyozottan egyenrangú szereplők. 2007 óta működő társulatával eddig ötször jelölték munkáit Lábán-díjra.
Külön köszönet: Hadi Júlia, Czirák Ádám, Juhász András, Susanne Martin, Pávai Csanád, Péter Petra, Székely-Szabó Ármin
Koprodukciós partner: Grand Theatre Groningen
Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Tempus Közalapítvány, Fővárosi Önkormányzat, Új Előadóművészeti Alapítvány, Gödör Klub, L1 Táncművek, Műhely Alapítvány, Off Alapítvány, Tanzfabrik Berlin, Radialsystem Berlin
Előadás
Részletes információ
