A Baráth
Igen, a név elé a névelő, tudjuk, akárha fogalom volna. Miért is ne? A Baráth nekünk fogalom, mert fogalmunk lett róla, milyen is a plakát. A plakát, kérem, az olyan, hogy a képre ír az ember. Bár, jómagam a plakátot elnézegetem akkor is, ha történetesen nem írnak rá semmit. Nézem a halakat az égen, a madarakat a levegőben, a kontúrokat, testeket a nagy szószban úszkálni. A Baráth szerint ennek az úszkálásnak súlya van, formája, sőt, szellője és hőmérséklete. A Baráth szerint a plakát olyan, mint egy térkép, ahol egyetlen oldalon lehet megmutatni a helyes utat. Igen, a THEALTER a helyes út, de most ne legyünk ennyire nagyképűek. A Baráth lehet nagy képű, mert a plakátoknak az nem árt, ha látják őket. Sőt! A plakát – miként egy szép nő – szereti, ha nézik. Mert, ha elfelejtettem volna, a plakátnak nem csak hegy- és vízrajza van. De szexi is. A Baráth tudja ezt is, hogy a plakáttól be kell halni. S hogy az egészre egy, egyetlen pillanat van csupán. A Baráth plakátol, hát, tegye csak még jó soká’!
Balog József |