alkotók: Balázs Krisztián, Barta Ágnes, Csíki Virág, Firnigel Kristóf, Frech' Lívia, Frindt Júlia, Horváth Holi, Jókuti Fruzsina, Kele Viktória, Magyar Gyuri
vendégek: Ádám Rebeka, Török Sára
rendezte: Perényi Balázs, Somogyi Tamás

Fiatal magyarok Magyarországról és benne önmagukról. Merre tart az ország és merre tartsunk mi? Van-e esélyünk itthon boldogulni vagy kezdhetjük pakolni a cekkerünket?

Az idei Országos Diákszínjátszó Találkozón az Év Előadása díjat elnyerő, nagy sajtóvisszhangot kapó alkotást a budapesti Vörösmarty Gimnázium 12/D osztályos, irodalmi-drámai tagozatos diákjai készítették – nem csak fiataloknak. Egy kis THEALTER U21 előzetes a vasfüggöny előtt, a „nagyok” között…

„Ez az előadás olyasfajta megrendülést váltott ki belőlem, amit a Paál István vezette, szegedi JATE Színpad egykori Petőfi rockja alatt és után éreztem 1974 körül. Mert a Jövőképtelen is valahogy SORSDÖNTŐ kérdéseket vet fel és közvetít, melyekkel katartikus a szembesülés nekik is, nekünk is.”
(Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, a Szkéné Színház volt művészeti igazgatója)

„Nagy pallosa a diákszínjátszó zsűriknek a „mi közük van a diákoknak az előadáshoz?” kérdés feszegetése. Nem kérdés, hogy a játszók érintettek a témában, nem csak mert kimondják, hanem mert a néző érzi az előadásból. Itt nem eszköz a diák a rendező önkényes gondolatainak a közléséhez, itt mindenki üzenni akart. (…) Úgy kiemelnék jeleneteket, de hát mindet nem lehet. Úgy kiemelnék játszókat, de hát mindet nem lehet. Na, akkor vegyétek úgy, hogy kiemeltem mindent és mindenkit, már ha számít. Köszönöm a kortárs színházi minőséget, a kurázsit, hogy szóltok mások helyett is, igenis rajtunk, fiatalokon áll jövőnk.”
(Kultúr Rozi, ODTK villámkritika)

„Az arcokat eltakaró csúf, groteszk maszkok, a realitásból kiszakadt mozgás, az eltorzult emberi cselekedetek arcul csapják a nézőt, röhögünk, de azért éppen ideje elgondolkodni néhány üzeneten.”
(Kollár Zsuzsi, ODTK villámkritika)

„A jelenetek hangvétele hol megrendítő, hol végtelenül egyszerű, hol ironikus. A játék maszkok és bábok használatára épül, amelyeket a gyerekek készítettek. Perényi Balázs szerint az arcok elrejtésének lehetősége felszabadította a diákok fantáziáját, a színészi játék stilizálásával pedig elrugaszkodhattak a leegyszerűsítő aktuálpolitikai értelmezéstől. Az előadás visszatérő zenei motívuma az Európa Kiadó egyik száma, amely szerint „Fiatal magyarok rázzák az utcát, Budapest remeg, és maguk se tudják, hogy ezt a rezgést melyikük hozta a külvárosból a belvárosba”.
(Cseri Péter: Fiatal magyarok rázzák az utcát, nol.hu)

„Politikai kabarét mutattak be a Vörösmarty Mihály Gimnázium végzősei Jövőképtelen címmel. A diákok humoruknál vannak, életrevalók és határozott jövőképük van. Csak az nem biztos, hogy a jövőt Magyarországon képzelik el.”
(Várnagyi Márta: Karattyolnak, böfögnek, alakoskodnak a gimisek botrányosan jó színházában, HVG)

„A színház a maga sajátos eszközeivel persze felerősíti a diákok kiábrándultságát. De az őszinteségüket is. Ez taglózta le igazán a nézőket, köztük a pedagógusokat. Aki látta a Jövőképtelent, megértette, hogy az érettségiző generáció dühe és kétségbeesése nem színjáték. Még akkor sem, ha profin adják elő.”
(Letaglózva, ÖTÖDIK HASÁB/A szerk., Népszabadság)

Interjú Somogyi Tamással, a 7. perctől.

www.facebook.com/jovokeptelen