ideje van egy másik valóságnak

16:54

beleszagolok a levegőbe. eső illata árad.

tudom, hogy azon az udvaron most összehajolnak a fák, és ha felnézel az égre, apró levelek takarják ki az ég kékjét, és csak egy-egy foltot hagynak neked a végtelenségből.

az emberi elme pontosan olyan végtelen, mint az ég. 

a legszebb, legizgalmasabb felhőminták képződnek benne gondolatokból, álmokból, szavakból, emlékekből, vágyakból, képekből - és áldottak azok, akiknek mindez olyan  formában képeződik le, ami által mások gazdagabbak lehetnek.

ilyen a tanítás, a zene, a festmények, a fotók, a színház.

a színház persze más. mert az alkotó nem lehet meg közönség nélkül, a kíváncsi, izgatott, a nézőtér soraiban türelmetlenül fészkelődő, a lámpa leoltását váró közönség nélkül, amelyik képes együtt lélegezni egy jó darabbal, képes meghallani és megtartani a csendet, és képes az előadás végén tomboló tapssal kifejezni tetszését, szeretetét, elismerését.
milyen fura. van úgy, hogy egy kilencven perces előadás után csupán öt, hét vagy 15 perc taps jut a színészeknek, a rendezőnek, a világosítónak, a zeneszerzőnek, a díszlettervezőnek, a jelmeztervezőnek, a dramaturgnak.

apró tapsdarabkákkal fizeti meg őket az élet, azokat, akik a díszletek mögött hallgatják a tapsot, és azokat is, akik előre jönnek meghajolni.

a színzáz varázslat.

aki színházat csinál, az folyamatosan vet és arat, gondolatokat vet el, amelyek jó esetben gyökeret eresztenek majd kisarjadnak, és az aratás már másokra marad.

a színház persze feltételez egyfajta párbeszédet is, a befogadó jelenlétét és értő figyelmét.
a napokban kértek tőlem egy blogger biot a programfüzetbe. meg kellett néznem, hogy mióta írom a blogot. ez a 9. év. több száz előadás - jók és jobbak. igazán rosszra nem emlékszem - vagy mert nem votl, vagy mert kirostálta a kegyes felejtés, vagy mert utólag már másképp látom azokat is.

kilencedik éve minden nyaram osztódik thealter előttre és utánra. az év első fele a várakozásé. sokszor eszembe jut, főleg, ha a laptopomon rendezgetem a fényképeket.

mennyi varázslatos, elkapott pillanat! mennyi mondat, gondolat, utalás, kimondott és elhallgatott (fél)igazság. mennyi balta-a-fejbe előadás! utóbbiak a kedvenceim persze.
az idei thealter hivatalosan még nem kezdődött el, megnyitó pénteken, urbán andrás viszont már itt van szegeden, a mai volt az első tréning napja.

tehát többszörösen is indokolt a színházat szerető szíveket kitárni.

a blogot is megnyitom - ideje van egy másmilyen valóságnak.

hamarosan az is elkezdődik.

nyemcsok éva eső fesztiválblogger
nyemcsok.eva@gmail.com