urbán rózsái

23:42

urbán andrás: rózsák


révész róbert csodálatos fotói



és akkor előlép a sötétségből és azt mondja: azt hiszem, először látok színpadot éjjel.

nem szoktam idézni, most megteszem. urbán andrás: "„Ez egy olyan művészi, rendezői módszer, ahol egy előző előadás az újnak az alapja, Tolnai Ottó Kisinyovi rózsája, illetve annak színpadi előadásmódján történő fizikai cselekvések sorozata. Ezt egy olyan vágyként is definiálhatjuk, hogy ez az a momentum, amikor az ember úgy érzi, hogy nem akar megszólalni, nem akar beszélni, valamilyen más formában próbál közölni.”

nem titok, a 2010-es a kedvenc thealterem évek óta. előtte persze más volt a kedvenc, de most ez. rendkívül erős előadásokkal teli fesztivál volt, egy kimagaslóan jó év. tolnai ottó volt a díszvendége. itt mutatta be a kdsz a kisinyovi rózsát.

hónapokig a hatása alatt voltam. néha még most is bevillan egy-egy mondata. hibátlanul.









ennyire szép, gyönyörű színházat ritkán lát az ember.

sokkal többet kell ismerni tolnai ottóból, hogy értsük a darabot, amiben egy mondat hangzik
el - és nagyon kell szeretni urbán andrást, hogy ne haragudjunk rá, mert rámutatott a
darabbal arra, hogy alulműveltek, kultúrbunkók vagyunk.

a kisinyovi rózsa nekem sokkal jobban tetszett - a szavakból értek én, de a látvány most is
lenyűgöz. annyira szeretem urbán andrás színpadi kompozícióit, hogy nagyon. a lineáris
elrendezést, a vízszintesek és függőlegesek sztrikt találkozását, és a rendkívül szigorú
szimmetriát.

minden urbán-darabnak van egy pillanata, amikor elálla lélegzetünk. ebben a darabban több
ilyen pillanat volt - akkor jöttem rá, hogy nem is kellenek ide szavak, mert csak
elrontanák.




néha olyan, mint egy börleszk, néha olyan, mint egy bűvész paródiája. csalnak végig, de
mosolyognak, és tudják, hogy tudjuk, hogy csalnak.

ebből a darabból is viszek haza egy darabot. gondolom, ez olyan, amit a tévében látsz, dee
otthon tilos kipróbálni. egy zacskót húzok a fejemre, úgy próbálok marci kicsit már régi gyurmájából leharapni egy darabot - a szobájában találtam. sikerül, de még a zacskón át is
érzem a rettentő ízét.

a kúl, németből ajándékba kapott evőeszközös bőröndömből nem merem kiborítani az evőeszközöket - én egy fenyőfa karácsonyfatalpba való faragására alkalmas bárdot is tartok
benne -, mert a kövön hangosan csattanna, és a hajnali órán nem akarom felébreszteni az alattunk lévő lakásban alvó kisbabát. a szülei annyira nem érdekelnek. előveszem, aztán visszarakom, mert meggondolom magam.

van valahol indigóm is, de most nincs erőm megkeresni.




leveszem a zacskót, lefekszem aludni.

gyurma flamingókkal álmodom, de mind kék.

reggel nézem a zacskót meg a gyurmát, olyan érzésem van, mintha nem is én lettem volna.

nyemcsok éva eső