pintér béláék titkai

14:25

pintér béla és társulata: titkaink

adott egy néprajzkutató, pista, aki elvirának, a pszichológusnak árulja el piszkos kis titkát, hogy szerelmes nevelt lányába, a hét éves timikébe. akit egyébként meg is rontott. elvira rendelőjét lehallgatja az állambiztonsági hivatal, így a hetvenes-nyolcvanas évek táncházmozgalmának ismert alakját, a néprajzkutatót zsarolni tudják. vagy jelent táncházas társairól - és főként legjobb barátjáról, tatár imréről -, akik a vasfüggöny nevű szamizdatban utaznak, vagy tönkre teszik. pista jelent, kossuth díjat kap érte, tatárt bebörtönzik, pista pedig tatár fiát is megrontja.

hát, ennyi a történet röviden.

de hosszan egészen mást kellene mondani róla.

hogy dollárbolt, posztinor, áfész üdülő, kocka lada, zsuk, állambiztonság, dab sör, szabadszombat, centrum áruház. hogy 1980.

hogy mi még emlékszünk rá, a gyerekeink viszont még meg sem születtek.

pintén béla nem tud rossz darabot csinálni. mindig hozza a szellemest, az elvárhatót, a minimáldíszletet, ez esetben háttérként egy szalagos magnó szolgál óriási kivitelben. gyönyorű a népzene, szépen játszik a banda, a cselekmény egy-egy mozzanatára népzene felelget.

csákányi eszter óriási, ő testesíti meg elvirát, a pszichológust, majd pánczél elvtársat (a közönség fetreng a röhögéstől, a fiatalabbak kedvéért: Aczél György (született Appel Henrik, Budapest, 1917. augusztus 31. – Bécs, 1991. december 6.) kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet legfőbb ideológusa, irányítója, bővebbena  wikipédián), tehát pánczél elvtársat, aki többször is a valóság józan fanatikusaként és a jó kompromisszumok robotosaként aposztrofálja magát.

a helyzet alapvetően szívás, mert egyrészt felismerni a gyermekek iránti szexuális vonzalmat nem túl felemelő, másrészt, mert ahogyan elvira is rámutat arra: a szocialista erkölcs ezt nem engedi, a ptk is taglalja a problémát. a szocializmusban az egyetlen módja a pedofília gyógyításának a börtön.

a darabban végig ott van a kettősség: vesztett, bukott helyzetből hogy lehet jól kijönni - sehogy. a 3 t idején (tilt, tűr, támogat) a táncházmozgalmat eltűrte a rendszer, egészen addig, amíg nem tapasztalják az ellenzéki mozgolódást.

megalázó az is, hogy pista (ballabán elvtárs) tartótisztje pont az a lúzer, az állandó nevetség tárgya, aki jár ugyan a táncházba, de annyira ügyetlen, hogy  a tréfák állandó céltáblája lesz.  és pintérbélai poén az is, hogy szujó, akik pista tartó tisztje lesz, álneve tánczos. röhög az egész színház. 

a darabban feltűnik bárdos deák ági is, aki egy próbatermen osztozik tatárékkal - őket csak így intézi el, még mielőtt elénekli a nem én vagyokot, hogy "két tarisznyás ábel".

nyomasztó vetülete is van a történetnek, a monológokból fény derül a generációkon átívelő vérfertőzésre, beteges anyákra.

történelmi időutazás tatár letartóztatásának pillanata:

- a magyar népköztársaság nevében államellenes bűncselekmény miatt letartóztatom (tánczos)

- mit kaptam én ettől a rendszertől, idegbajt meg alkoholizmust (tatár).

jó darab, mert nehéz darab. a felhőtlen nevetést - ahogy pintérék esetében mindig - kíséri egy jó adag gyomortájékon feszülő fájdalom, a kacagás könnyen válik szűköléssé, és a mosoly lefagy, ha arra gondolunk, hogy ennek a rendszernek valamilyen módon a részesei voltunk - akár csak úgy, hogy gyerekfejjel próbáltunk földalatti mozgalmakon keresztül rendszert dönteni.

az egyik tanulság, hogy milyen jó, hogy vége van.

a másik tanulság, hogy közel sincs vége.

és sajnos ez az utóbbi a szomorúbb.

nyemcsok éva eső