antigone baltaafejbe reloaded

01:19

ülök a zsinagógában.

az oldalajtónál, hallom, csicseregnek a gyerekek.

mindjárt antigoné rilódid.

de nem rágódom a mostanában oly divatos rilódidon. mint kifejezésen.

üres a színpad, üres a nézőtér.

nyomaszt a falak rámnehezedő súlya.

hívatlan szerepő fesztiválmagányom.

kizárólag az enyém.

egyedül vagyok az előadások alatt, előtt és után.

meg kellene érkeznem.

tavasszal egy rendkívüli antigonét láttunk a kosztolányi dezső színháztól - nem urbán andrás rendezte, hanem jelena bogovac. (írtam róla eleget,

itt: http://thealter.hu/magyar/2014-1/blog/474

meg itt: http://thealter.hu/magyar/2014-1/blog/475

meg itt is: http://thealter.hu/magyar/2014-1/blog/477)

most nem a kdszt látjuk, de urbán andrás rendezését. a tea for two workshopon összerakott antigoné reloaded-ot. ennek semmi köze nem lenne az egészhez, de hát vlamilyen módon csak van köze. szerintem.

jönnek a tréningen részt vevő gyerekek a színpadra, fiatalok, teli még tűzzel, daccal, igazságot akarnak, bátorságot akarnak, hazát akarnak, iránymutató, védő, óvó, támogató szülőket akarnak, humanista tanárokat akarnak, embernek lenni egy emberi világban akarnak - és mindezt a vágyat becsomagolják az antigonéba. (aminek azért érdemes itt utána nézni, ha valaki nem olvasta volna kötelezőként vagy szerelemből: http://hu.wikipedia.org/wiki/Antigon%C3%A9_(Szophokl%C3%A9sz)

"kedves budapest, mért akar téged mindenki elhagyni? fiatalok vagyunk, miénk a jövő. szeretünk. legalábbis szeretnénk szeretni téged... ha így folytatódik, nem marad itt más, csak a turisták"

a kivándorlás témája megkerülhetetlen, főleg akkor, ha nem hivatalos adatok szerint félmillió fiatal ment külfölre - többségük dolgozni. megkerülhetetlen, mert már olyan, mint a háború: mindenki érintett volt így vagy úgy. vagy a családjában volt egy halott katona, vagy ismert olyanokat, akinek a családjában volt egy. mi mindannyian ismerünk olyanokat, akik elmentek - régi barátok, iskolatársak, munkatársak és szomszédok.

ha így folytatódik, egy egész generáció hiányozni fog itthonról. pont a legcsillogóbb szeműek, a legtisztább szívűek, a legérzékenyebbek, a legtettrevágyóbbak. a jövőnk.

urbán andrás workshopján zseniális szövegek születtek. olyan témákat feszeget, amelyeket magyarországon a harag, a düh, az elhallgatás vagy hazugság övez és leplez - és nem leplez le a szókimondás, az igazmondás. ilyen a családon belüli erőszak, a megalkuvás, a végtelenségig való alkalmazkodási kényszer, a hatalomvágy és a hatalomtól való félelem, a közöny, a befolyásolhatóság.

ki kicsoda a wikipédia szerint: Iszméné: Antigoné leánytestvére, aki fél szembeszegülni a király akaratával, eleinte nem is akar segíteni testvérének, de később meggondolja magát, és úgy dönt mégis segítene Antigonénak, de ezt a segítséget a főszereplő már nem fogadja el.

Kreón: A zsarnokság, az önkényuralom megtestesítője. Hiúsága, gátlástalansága és önzése taszítja környezetét, de saját magát is katasztrófába sodorja. Az isteni törvények semmibe vétele okozza bukását.

Antigoné: Kemény, akaraterős, egy eszme megtestesítője. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő, de hősiessége, áldozatvállalása példamutató. Nem igazi hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője. 

a gyerekek ezt az eszmét testesítik meg - úgy, hogy közben iszméné gyávaságát vágják az arcunkba.

meddig akarjátok ezt tárni? gyávák vagytok és jelentéktelenek. ennyire yolok vagytok? semmik vagytok és üresek - vágják az arcunkba.

és tényleg. bár nincs néma csend egy pillanatig sem, hogy elgondolkozni lehessen, mégis kérdezem magamtól: hol a bátorságunk? hol a hangunk? a hangos szavunk? hol vannak a bátor tettek?

még nincs vége a darabnak, amikor az jut eszembe: most akkor mentjünk haza és dögöljünk meg, de tényleg.

az antigoné reloaded igazi lázadó darab, egyben megtalálható az urbán andrás összes egyfajta nagyon jól válogatott eszenciája.

i have a dream - olvassuk, a falra van kivetítve. martin luther king. amikor átvette a nobel békedíjat. ezt mondta: 'I have a dream today! I have a dream that one day every valley shall be exalted, and every hill and mountain shall be made low, the rough places will be made plain, and the crooked places will be made straight"

nem kell, hogy az egész előadás szóljon hozzád, elég, ha egy mondat belédég és még napokig magaddal viszed.

az antigoné reloaded balta a fejbe. minden egyes szava ott van a szívemben. "22 éves vagyok és rájöttem, hogy még nem tudtam lázadni"

hát ideje elkezdeni.

aki meg nem akarna, az godnolkodjon el: te melyik vayg? antigoné vagy iszméné? esetleg kreón?

sok kis történet ez egymásba fűzve.

celluxszal vagy pillanatragasztóval erősítetted őssze őket, bandi? avgy sárral és vízzel? vérrel? vagy szeretettel? lehet szeretettel rendezni? vagy nem érdemes? nem szabad?

ketchup szaga lengi be a zsinagógát, amikor kitör az őrület. konfettik a földön, kétségek a szívünkben. mit mutatunk mi a gyerekeinknek? miért engedjük el a fiataljainkat? de hát mit is mondhatnánk, miért maradjanak?

iszméné - antigoné. fúj, nőőőők. "mi a picsának szólnak bele a politikába? menjenek inkább vissza főzni, mosni, takarítani."

creon: már mindnekinek megfordult a fejében, hogy a világ nélkülde sokkal élhetőbb lenne.

hatalom - értékek - méltóság - na persze.

nem szégyen, ha egy blogger sír egy előadáson, akkor meg pláne nem, ha anya is. nem szégyen, ha nem csak önmaga miatt sír: generációja miatti bűntudata okán erednek el a könnyei.

a tehetetlenség a széktámla markolásától elfehéredő kéz, a tehetetlenség ólmos súly, mely a mélybe visz, a gyávaság felismerése fájó szívhasadás.

ideje van emelt fővel megálln a tükör előtt - vagy éppen beleköpni.

fuck off.

nyemcsok éva eső