gyűlölni nem - bjútiful frensip

11:01

gyűlölni nem


révész róbert fotói


minden thealteren van utcaszínház, aminek az egyik előadását a szentesi horváth mihály gimnázium drámatagozatosai adják elő - a még oda járók és a már végzettek. ez nem csupán a thealter u21 vonalát szolgálja, de lehetőséget ad a drámaisoknak arra is, hogy az egyébként nagyon erős szálak még egy thealter előadás révén is megerősödjenek.

muszáj megemlítenem, hogy nagyon nagy élmény nekem látni a kölyköket, akik már a színművészetiről vagy más egyetemekről jönnek vissza, egyrészt, mert a szemem előtt nőttek fel, és most fiatal felnőttekként láthatom őket viszont, másrészt szinte nem is tudnám megkülönböztetni őket a hmgs végzősöktől, annyira egyívásúak (és egyivásúak, muhaha), és annyira homogén csapatot alkotnak.




a szentesi diákok és tanárok szeretnek nehéz témákhoz nyúlni, mi meg szeretjük ezt az árral szemben úszásukat. a tavaszi fesztivláon már láttunk antigonét, ez volt a fesztivál díszvendége, urbán andrás workshopjának témája is. és itt eszembe jut nem kedvenc tanárom mondata, hogy a klasszikus az azér klasszikus, mert m indig áll a tartalma minden időben - szerettem vagy nem, igaza volt, amior ezt a közhelyet puffogtatta órán.

szeretek szenvedni, és igenis megnézem az első előadást, ami tudom, hogy még nem állt össze, még egy kis izgulás van, még nem megy úgy a szöveg, nem érett össze annyira a történet, mint a jó ágyaspálinka egy bizonyos idő után. de nem jól kezdtem a mondatot, az első előadás soha nem szenvedés, hanem egyfajta vojőrködés, hogy szemtanúi lehessünk mások tökéletlenségének. a szentesis első előadások soha nem közelítik a tökéletest, de ezzel semmi baj nincsen premier esetén.



aztán második alkalommal is visszamegyek, ez már az élvezet útja, mert tudom, hogy lényegesen jobb lesz, és ez mindig így is van.

gyűlölni nem születtem én, szeretni csak - ez az előadás alapvetése, a viszsa-visszatérő mondat, és akár hiszitek, akár nem, ez az élet alapvetése is. ezt most nem fogom elmagyarázni, szerintem mindenki érti, mire gondolok. már ha gondolok valamire.

ráadásul ez a mondat egészen másként cseng a felnőtt életüket épp most elkezdő vagy már arra induló fiatalok szájából. egészen más a tűz, amivel mondják, egészen más az áhitat, amivel hiszik.

az aktuálpolitika nem maradhat ki,  bár az alapsztori az antigoné-kreón összeférhetetlenség, a darabban ez 25 éve történt (mint a rendszerváltás), és boldog demokrácia van, a megválasztott politikusok a nép nevében hozzák döntéseiket (haha) az ő érdekeiket szem előtt tartva (haha). a vita egy szobron robban ki, mert a nép ezt a szobrot nem akarja, pedig ez egy nagyon tuti szobor, kreón és antigoné szeretetben, mint egy beginnning of a beautiful friendship vagy ilyesmi.



és aztán jön a megvesztegetéses néphülyítéses politikus játszma: ígérnek mindent, pl. akciós áldozati kecskét, ingyenkoncertet, rezsicsökkentést. (megjegyzem, van egy rezsi nevű ismerősöm, de már nem merem így szólítani, mert mindig röhögnöm kell)

ami nagyon jó, hogy van egy jó verzió: az előadás újra több száz meg száz demokráciába élő polgárt megállított, egy kicsit odaragasztott a demokratikusan megszavazott klauzál téri díszkőre, és jó esetben egy kicsit elgondolkodtatta őket,

ami nagyon nem jó, hogy van egy rossz verzió is: az előadás hiába állított meg több száz demokráciában élő polgárt, nem gondolkodtatta el őket.

ps. észrevettétek, hogy a gyűlöl szóban ott van az öl is? szóval csak óvatosan.

nyemcsok éva eső