jégdoktrínák - variációk gyűlöletre

14:39

 metanoia artopédia - doktrínák – variációk a náci retorikára

evvel a dalban küldöm el, hogy a szíved üzenetét.

az utóbbi évek egyik legnyomasztóbb és legjobb előadása számomra a jégdoktrinák. ez volt az egyik, amit a legjobban vártam a thealteren.

peró sosem dolgozik könnyű szövegekkel. sosem dolgozik könnyű türténettel.

ahogyan szokása, most is korabeli híradók, beszédek hanganyagát használta. halljuk hitlert, horthy miklóst - szépen növekszik a szívünkben az iszonyat. erre általában teljes sötétséggel még rá is játszik peró, most viszont úgy jutunk el a félelem, a rettegés, a szégyen nyomorúságos állapotába, hogy gyakorlatilag állandó a fény a színpadon.

"szívünk minden kegyeletével azok felé fordulunk, akik az életüket a hazáért áldozták fel."

korabeli híradók fáradt orosz és román katonákról számolnak be, akik hosszú oszlopokban haladnak a fogolytábor felé.

a mozdulatlan papírfigurákkal körbeölelt kicsi színpadon sűrűsödik a gyűlölet. idéznek mao ce tungtól: minél rosszabb, annál jobb. megismerjük - vagy inkább újra felidézzük - a fajelméletet, a felsőbbrendű faj indokoltáság és mibenlétét, és a tényt, hogy a hazát idegeneknek kiárúsítják.

az elgázosítás rendre úgy folyt, hogy beterelték a zsidókat zuhanyozni. megérkezett a vöröskeresztes autó, kiszállt egy ss és egy sd tiszt, a kéménybe lila, babszem nagyságú anyagot dobáltak. öt perc alatt végez a transzporttal.

 ha antallnak és hornnak lehet szobra, akkor horthynak mért nem? megérkeznek a cigány viccek, hogy mi lett volna, ha hitler megnyeri a háborút. aztán jönnek a buzik, a zsidók, a szellemileg vagy testileg nem épek, akiket átsegítettek a halálba. mengele. és hozzácsapják a diszkrimináció legújabb áldozatait, a hajléktalanokat is.

tarthatatlan állapot, hogy a gyógyíthatatlan betegek az egészségeseket megfertőzhetik.

rengeteg ilyen mondatot hallunk az előadásban, zagyvaság, intézhetnénk el egy kézmozdulattal - de közben ezek éveken át emberek millióit juttatták a halálba. az előadás szövegeinek egy része interentes kommentekből idéz.

hát itt élünk, tesó. egy ilyen világban.

nincs ez ám olyan távol. ott van a gyűlöletbeszéd, aminek már jó nagy irodalma is van. óravázlat is született róla, tanítják. (http://en.wikipedia.org/wiki/Hate_speech).

ez az előadás két óra tiszta borzalom. rendkívül erős, egy pillanatra sem lehet benne pihenni vagy alibizni, végig egy hatalmas kő alatt fekszünk és próbálunk lélegezni. nagyon nehéz. úgy érzem magam, mint akit megvertek, kidobtak egy autóból és átmentek rajta. fülemben a zaj, az üvöltés, és szavak, szavak, szavak - elviselhetetlennek érzem a hazafelé utat. tiszta borzalom, de azért kell, mert emlékeztet valamire, amit soha többé nem szabad hagynunk megtörténni. és arra is, hogy mintha egyre kevesebb hatással lehetnénk ezekre a dolgokra, mert a gyűlölet, a kirekesztés mindig erősebb, mint a szeretet és az elfogadás.

hazafelé leszállok a bicikliről. cikáznak a gondolatok a fejemben, de nem akarok gondolkodni. dupla balta a fejbe: a nagyon szép díszlethez, jelmezekhez egy nagyon rút tartalom társul. hiába tolom a biciklimet, ülök a tisza parton, nem hoz megkönnyebbülést semmi. arcom jég, szívem jég. szörnyű ez. végül az álomtalan alvásba menekülök, de tudom, hogy ez az érzés még napokig elkísér majd. de egyáltalán nem bánom.

köszönöm az előadást.

nyemcsok éva eső