egy nehéz nap meg az éjszakája

15:20

kódolva írtam, hogy nektek se legyen jobb.
alább a normál verzió, hogy ne szenvedjetek nagyon.




alapvet?s: nem j?rsz j?l, ha egy ny?g?ssel baszakocc.

sz?val, t?ny, hogy minden thealteren elk?vetkezik az ?sszeoml?s pillanata. a t?l sok, intrav?n?san vagy f?nybe csomagolt nagy mennyis?g? ?berkem?ny el?ad?sok nyomaszt? t?mege, a katarzisok egyre gyarapod? sz?ma, a napok eltelt?vel egyenesen ar?nyosan cs?kken?

alv?s?r?k sz?ma, a szint?n egyenesen ar?nyosan n?vekv? nem ev?s, a f?tt ?tel hi?nya, az ?letritmus teljes felborul?sa, a hangok, a kialvatlans?g, az ?lland? rohan?s.

ez nem panasz, ezek t?nyek.

?s akkor van egy pont - az esetek t?bbs?g?ben a thealter utols? el?tti el?tti el?tti napja - amikor elj?n a tot?lis ?sszeoml?s.

a metaf?radts?g lelketlen pillanata. amikor kiesik a k?zb?l a toll, koppan a fej a klaviat?r?n, az ?resen b?mul? szem a monitorra mered, vagy j?n a pityerg?s ?jjel hazafel? a biciklin a f?radts?gt?l ind?ttatva, ?s bek?vetkezik a kollapszus.

az?rt nagy fless az ?m, nem kell annyira sajn?lni.

ilyenkor a blogger csak egyet tehet.

haza?r, lev?gja a cucc?t a f?ldre, szarik bekapcsolni a laptopot, blogot ?rni meg felt?lteni a fot?kat meg photoshoppolni.

csak bev?g?dik az ?gyba, kikapcsolja a telefonj?t ?s alszik 10 ?r?t ?gy, hogy a ny?la a p?rn?j?ra csordul. alszik ?desdeden, ?lomtalanul, thealtertelen?l, blogtalanul.
az esetek mindegyik?ben ez a m?dszer haszn?lt.

a mostani ?sszeoml?s m?r h?tf?n mutatta mag?t: ?jszaka per??k j?gdoktr?n?kja ut?n kapott olyan sokkot thealterblogger agyam, hogy teljesen ki?r?lt. amikor valami nagyon ?t, azt nem lehet r?gt?n meg?rni. vinni kell m?g egy k?t napig, d?delgetni. ha szeren?csek vagytok, tudok j?t ?rni k?s?bb r?la, ha nem vagytok szerencs?sek, akkor nem. azon az ?jszak?n m?r meglehet?sen f?radt ?s ny?g?s voltam, nagyon v?gytam, mindenn?l jobban egy h?slevesre, de tudtam, hogy m?g kell n?h?ny nap, mire lesz id?m ?s er?m f?zni egyet.

nem tudtam aludni. t?lp?rg?tt az agyam, pedig r?miszt? volt a gondolat, hogy reggel hatkor kelek, ?s megyek forgatni pestre.

a k?teless?g nagy ?r. mint darth wader. tol el?re, t?r el?re, mint a hadsereg. r?ngat mag?val. nincs vita, nincs nyafi. teszed a dolgod.

hatkor keltem. eszembe sem jtuott, hgoy s?rjak a kialvatlans?gt?l, mert a reggeli rutint el kellett v?gezni. k?t t?sk?t cipeltem, az egyikben a f?nyk?pez?g?p.
n?gy nagyszer? interj?t forgattunk pesten, ez ?lm?ny volt.

ami nem, hogy alul?lt?ztem (szok?s szerint), el?ztunk (?, nem volt rossz), volt p?r ?ra unalmas v?rakoz?s (ezt m?g elviseltem), ?s tudtam, hogy ha minden j?l megy, 17.58-kor kiesek egy aut?b?l a zsina el?tt, ?s egy perc m?lva m?r gerl?czi m?rton darabj?t v?rva ?l?k a sz?ken az els? sorban.

ett?l tartottam egy kicsit, de a nagyobb baj, hogy a vizes cip??+vizes zokni komb?, az es? miatt leh?lt leveg? meg a hideg ?rtalmas lehet. a kock?zatokr?l ?s mell?khat?sokr?l nem olvastam el semmit.

az oszk?ros sof?r cool volt, nyomta a g?zt pestr?l, mert tudta, hogy egy felbecs?lhetetlen ?rt?k? ?s ny?lhatatlan agyvelej? fesztiv?lbloggert visz az aut?j?ban, ?s ?let hal?l k?rd?se, hogy pontosan ?rkezzen az el?ad?sra. mert az a dolga. expressz1, ez ?ton is k?sz?n?m! az a tov?bbi j?fejs?g?hez tartozott, hogy h?zhoz vitt, ?s 17.59-kor ott ?ltem r?v?sz robi mellett.

a gerl?czi darab leny?g?z?tt, de m?r akkor is f?ztam. hozz? j?tt m?g az ?tkozott felismer?s, hogy hi?ba cipeltem a f?nyk?pez? g?pemet pestig meg vissza - ny?lhatatlan agyvel?m nem gondolt arra, hogy nem k?ne bekapcsolva hagyni a g?pet.

battery is empty.
bazmeg.
ennyire h?lye vagyok.
(minden thealteren vagyok egyszer ennyire h?lye, a m?sik kedvenc ?nszivat?som, hogy nem rakom bele az akksit a g?pbe)
f?ztam a r?zs?k alatt a kissz?nh?zban. ott m?g d?h?ngtem is, mert azt az el?ad?st akartam, AKARTAM f?nyk?pezni. de m?' mindegy v?t, h?t ez van.
azt?n ment?nk a rongyba, ott m?r tudtam, hogy 39 et verem nagyj?b?l alulr?l. nem korban (b?rcsak), hanem l?zban.

amikor haza?rtem f?radtan, ?hesen, l?zasan, v?rtak m?r a bar?taim, a l?zm?r? ?s a l?zcsillap?t?.
?lomtalan ?lomba zuhantam - volna, de h?slevessel ?lmodtam.

anyám fazeka.
nagymamám receptje.
enyém levesem.





most m?r jobb. k?szen ?llok a folytat?sra.

a thealter kock?zatair?l ?s mell?khat?sair?l az?rt tov?bbra is ?rdemes olvasni a blogot.

a h?sleves, a sz?nh?z ?s a bet? legyen veletek.

**

kérdőjelek nélküli verzió haha:
 
egy nehéz nap éjszakája
alapvetés: nem jársz jól, ha egy nyűgössel baszakocc.
szóval, tény, hogy minden thealteren elkövetkezik az összeomlás pillanata. a túl sok, intravénásan vagy fénybe csomagolt nagy mennyiségű überkemény előadások nyomasztó tömege, a katarzisok egyre gyarapodó száma, a napok elteltével egyenesen arányosan csökkenő alvásórák száma, a szintén egyenesen arányosan növekvő nem evés, a főtt étel hiánya, az életritmus teljes felborulása, a hangok, a kialvatlanság, az állandó rohanás.
ez nem panasz, ezek tények.
és akkor van egy pont - az esetek többségében a thealter utolsó előtti előtti előtti napja - amikor eljön a totális összeomlás.
a metafáradtság lelketlen pillanata. amikor kiesik a kézből a toll, koppan a fej a klaviatúrán, az üresen bámuló szem a monitorra mered, vagy jön a pityergés éjjel hazafelé a biciklin a fáradtságtól indíttatva, és bekövetkezik a kollapszus.
azért nagy fless az ám, nem kell annyira sajnálni.
ilyenkor a blogger csak egyet tehet.
hazaér, levágja a cuccát a földre, szarik bekapcsolni a laptopot, blogot írni meg feltölteni a fotókat meg photoshoppolni.
csak bevágódik az ágyba, kikapcsolja a telefonját és alszik 10 órát úgy, hogy a nyála a párnájára csordul. alszik édesdeden, álomtalanul, thealtertelenül, blogtalanul.
az esetek mindegyikében ez a módszer használt.

a mostani összeomlás már hétfőn mutatta magát: éjszaka peróék jégdoktrínákja után kapott olyan sokkot thealterblogger agyam, hogy teljesen kiürült. amikor valami nagyon üt, azt nem lehet rögtön megírni. vinni kell még egy két napig, dédelgetni. ha szerenécsek vagytok, tudok jót írni később róla, ha nem vagytok szerencsések, akkor nem. azon az éjszakán már meglehetősen fáradt és nyűgös voltam, nagyon vágytam, mindennél jobban egy húslevesre, de tudtam, hogy még kell néhány nap, mire lesz időm és erőm főzni egyet.
nem tudtam aludni. túlpörgött az agyam, pedig rémisztő volt a gondolat, hogy reggel hatkor kelek, és megyek forgatni pestre.
a kötelesség nagy úr. mint darth wader. tol előre, tör előre, mint a hadsereg. rángat magával. nincs vita, nincs nyafi. teszed a dolgod.
hatkor keltem. eszembe sem jtuott, hgoy sírjak a kialvatlanságtól, mert a reggeli rutint el kellett végezni. két táskát cipeltem, az egyikben a fényképezőgép.
négy nagyszerű interjút forgattunk pesten, ez élmény volt.
ami nem, hogy alulöltöztem (szokás szerint), eláztunk (á, nem volt rossz), volt pár óra unalmas várakozás (ezt még elviseltem), és tudtam, hogy ha minden jól megy, 17.58-kor kiesek egy autóból a zsina előtt, és egy perc múlva már gerlóczi márton darabját várva ülök a széken az első sorban.
ettől tartottam egy kicsit, de a nagyobb baj, hogy a vizes cipűő+vizes zokni kombó, az eső miatt lehűlt levegő meg a hideg ártalmas lehet. a kockázatokról és mellékhatásokról nem olvastam el semmit.
az oszkáros sofőr cool volt, nyomta a gázt pestről, mert tudta, hogy egy felbecsülhetetlen értékű és nyúlhatatlan agyvelejű fesztiválbloggert visz az autójában, és élet halál kérdése, hogy pontosan érkezzen az előadásra. mert az a dolga. expressz1, ez úton is köszönöm! az a további jófejségéhez tartozott, hogy házhoz vitt, és 17.59-kor ott ültem révész robi mellett.
a gerlóczi darab lenyűgözött, de már akkor is fáztam. hozzá jött még az átkozott felismerés, hogy hiába cipeltem a fényképező gépemet pestig meg vissza - nyúlhatatlan agyvelőm nem gondolt arra, hogy nem kéne bekapcsolva hagyni a gépet.
battery is empty.
bazmeg.
ennyire hülye vagyok.
(minden thealteren vagyok egyszer ennyire hülye, a másik kedvenc önszivatásom, hogy nem rakom bele az akksit a gépbe)
fáztam a rózsák alatt a kisszínházban. ott még dühöngtem is, mert azt az előadást akartam, AKARTAM fényképezni. de má' mindegy vót, hát ez van.
aztán mentünk a rongyba, ott már tudtam, hogy 39 et verem nagyjából alulról. nem korban (bárcsak), hanem lázban.

amikor hazaértem fáradtan, éhesen, lázasan, vártak már a barátaim, a lázmérő és a lázcsillapító.
álomtalan álomba zuhantam - volna, de húslevessel álmodtam.

most már jobb. készen állok a folytatásra.

a thealter kockázatairól és mellékhatásairól azért továbbra is érdemes olvasni a blogot.

a húsleves, a színház és a betű legyen veletek.