ma arra2014.07.19.
00:58
ma arra jártam. nehéz felhőket fújt a
város felett a szél, eső illata sodródott felém a városszélről, megült a
kiskörút felett.
a kapu zárva, a megállító tábla belül, a
kertben.
a kovácsoltvas kerítésen innen és túl
néma csend, üresség.
hallgatnak a madarak.
aztán a kertben rezegni kezdenek a
fűszálak. összeütik eres levélkezüket a fák. szél kígyózik surrogva a faágak
között és végül megkönnyebbülten, hatalmas cseppekben hullani kezd az eső.
az ég felé fordítom az arcom. tetők
széleit látom, egymást kitakaró faágakat, levelek erdejét. közöttük valami kék.
langyos, nyári eső. a fű illata, a földé
keveredik benne.
a cseppek mintákat rajzolnak a
macskakövekre. kinek akar üzenni így az a láthatatlan lélek?
remélem, hogy nekem.
én még azok közül való vagyok, akik ezt
értik.
|