irtás

12:42

irtás

horváth csaba tavalyi előadása nagyon tetszett. ebből egyenesen következett, hogy az idei is tetszeni fog.

szeretem a képeket, amiket a színpadra rajzol, mert a szövegnél (ami nála nagyon fontos és nagyon erős amúgy) sokkal jobban koncentrál a látványra. egymásnak feszülő kompozíciók a térben, kitartott mozdulatok, csodálatos képek. nekem. pedig én szövegcentrikus vagyok.
azt szeretem benne, hogy ezek a mozdulatok, ezek a kimerevített képek egyáltalán nem modorosak. nem zavar, hogy a színész benne marad a mozdulatban, és úgy áll még jó néhány másodpercig, mozdulatlanul.



nem zavar, mert ebben az előadásban nagyon jók voltak a csendek, szokás szerint szerettem a minimális díszletet, a farkasokat - hát a tőzeget tartalmazó zsákokat is szerettem volna, de azok nem szerettek engem. allergiás (vagy ahhoz hasonló) rohamom kiűzött a zsina nézőteréről.

ami olyan szempontból nem releváns, hogy pontosan tudom, hogy az előadás utolsó harmada pont olyan votl, mint az első kettő: izgalmas, okos, szép, jó és hiánytalanul minden a helyén volt.



azt nagoyn sajnálom, hogy nem tudom a történet végét - de majd elolvasom.

nyemcsok éva eső