tik tika politika

10:54

tika tika politika

tegnap voltunk egy előadáson.

két férfi és két nő volt fent a színpadon, és állandóan azt mondták, hogy tik, tik, meg hogy politik. az nem is politik, hanem politika. a szőke nőnek kedves hangja volt és az arca is, ő volt az, aki nagyon figyelt a többiekre, és türelemmel kivárta, míg azok hülyeséget csinálnak és akkor végre ők jönnek.

apa azt mondta, hogy ez nem a'cappella, mert hogy nem énekelnek, de szerintem mégis olyan volt. mert az eredetileg tudom, mert a wikipédián olvastam, hogy az a cappella hangszerkíséret nélküli többszólamú kórusmű, és hogy a zelőadás nem volt kórusmű valójában, hanem színházi szóelőadás volt több hangra,de ez akkor is a cappella volt szerintem.

jászay tanár bácsi, akivel az előadás előtt találkoztunk, akkor azt mondta, hogy ez az előadás arról szól majd, hogy négy ember felmegy a színpadra, és tika-ra végződő szavakat kezdenek ordítozni a mikrofonba.

gyűjtöttünk is sokat gyorsan, például ballisztika, romantika, pneumotika, gimnasztika, romantika, antarktika, svasztika, etika, plasztika, kritika, praktika, taktika, matematika, anglicisztika, amerikananisztika, energetika, didaktika, ornamentika, galaktika, gótika - de telejsen felesleges votl törnünk magunkat, mert végül nem erről szólt az előadás, ott csak politikáztak.

de végül is csak nem volt felesleegs, mert jászay tanár bácsi azt modnta, hoyg nagyon ügyes vagyok.

és olvasott is, meg intelligens, meg öntudatos ennyi éves létemre, de ezt nem mondta. de akkor is tudom.

azt is megfigyeltem, hogy a cseh színészek, akik korábban csehszlovákok voltak, de erről nekem nem kéne tudnom, mert ehhez kicsi vagyok, szóval hogy a csehek másképpen ejtik az l betűt. olyan nehezen, alulról. nem úgy, mint mi.

hangzókkal, szavakkal, ritmussal, sorrenddel játszanak, és van kottatartójuk is, de az biztosan csak viccből.


fotók: révész róbert




mindig, am ikor már egy kicsit elálmosodtam, elkezdtek valami mást, valami még érdeksebbet csinálni, és akkor megint tudtam figyelni az előadásra.







jó volt, hogy a politikai kánonjukat faarccal tudták végig énekelni-mondani, bár néha úgy éreztem, hogy a lényeget a közönségnek a szájába akarják rágni, türelmesen és kicsit leereszkedően tanítanak bennünket politikául, de ez a darabban volt bnenne, hogy így kell csinálni, ezért nem lehet haragudni rájuk. végül is az az ember baja, ha hülyének érzi magát.
és amikor vége lett, nagyon megtapsoltuk őket, mert jók voltak.

hazafelé a biciklin és torkom szakadtából üvöltöttem a tika végződésű szavakat, amik eszembe jutottak.
pragmatika!
akrobatika!
mártika!
optika!
teoretika!
karakterisztika!
emblematika!
apa nem szólt rám, pedig már igen csak éjfél volt.

nyemcsok éva eső