etüd - hurrá a tenger

10:27

szeretem az etüdöket.

ezt meg különösen.

a rövidebb darabokat két hosszabb előadás között a zsina kertjében. szándékosan nem írtam, hogy két nagy előadás között, mert számomra a nagyságot nem az adott darab hosszúsága jelzi, illetve az, hogy hány percig tartózkodhatnak a szereplők a színpadon.

a báb számomra különleges, ugyanakkor kicsit idegen világ is, mert van úgy, hogy félek a báboktól. nem tehetek róla.

itt viszont nincs, nem volt mitől félni.

 a zsina kertjének a sarkában rájunk. egy reflektor meg egy varázsdoboz. vonatzaj. a délibe érkezünk, aztán átmegyünk metróval a szent gellért térre. nem lehet tudni, hogy ott vagyunk-e már, egyelőre csak a hangszínház van. mintha rádiót hallgatnánk vagy egy régi, összekaristolt lemezt. otthonos érzés.

úton vagyunk már percek óta. aztán motorra ülünk és utazunk sokáig.

és ott vagyunk már!

jééé, ez a tenger.

a hullámok parthoz csapódnak, ütemesen, ringatón. soha nem hallottam még ezt a hangot a zsina udvarán.

a kis róka újságot olvas, kergeti a szél felkapta lapot, fürdik -  csak néhány tárgy, a róka és a hullámot jelképező textildarab, és mégis képes életre kelteni a színházat, a történetmondás varázslatát.

és aztán elindul az a csodálatos szerkezet (tdutam, hogy etele rakta össze, láttam rajta), ami időt és távolságot egyszerre mutat, megnézheted, éppen merre jár a kis róka a tenger felé, a tenger felé, amit olyan rég óta annyira szeretne már látni. az aprólékos tájat nézve szeretnék én is beleveszni, miniatűr kis babává válni és elindulni valamelyik úton, hátra sem nézve.

sok ilyet. akarok.

még, még, még!

nyemcsok éva eső