ragasztó

00:42

ez a folyékony, átlátszó ragasztó a gyerekkoromra emlékeztet engem, odaragasztottad és ott maradt.  ha kicsit vártál, míg szárad, gömböket gyúrhattál vele, és megdobálhattad vele a nem kedvelt osztálytársat.
a másik, a fehér, kenhető sosem volt a kedvencem, mindig máshová akart kanyarodni, mint ahová én akartam, lazán fog, épp hogy el nem ereszti a fát, a papírt, mintha tiltakozna közben, hogy kikéri magának, mert ő soha nem akart ragasztó lenni.



az átlátszó ragasztó ez a fajta szilárd jellem. megtart.
amióta felnőttem, használom, finom szálakat húzok vele közém és a barátaim közé, nem pillanatragasztót nyomok, mert az élet változik, és nem igazán vannak örökké tartó dolgok, hanem ezt, régebben piros tubusos technokolt használtam, manapság már kék-zöld új technokol rapidot, univerzális, összeragasztja az egymást kereső szavakat, az egymást kereső embereket, de el is engedi, ha itt az idő.