running

11:40

jó azzal szembesülni: van úgy, hogy egy előadáshoz elég egy sima felület, két táncos és a zene.
nem kell semmi más.
fehér ferenc runningja az idei fesztivál egyik legszebb, legharmonikusabb, legtökéletesebb darabja - ha nem az a táncszínházi előadások között.

fotók: révész róbert

amikor a színpadon egymás mellett fekszenek, az maga a béke. mozdulnak, és a néző szíve is mozdul, megpihennek, és a néző is megpihen.
pedig a két alak az előadás kezdetén és végén idegesen szaladgál a színpadon. de ami az eleje és vége között történik, az maga a csoda.





a megismerés, a bizalom megszerzése és elnyerése táncol a szemünk előtt a színpadon, testiség nélküli meghittségben - sokszor nem is tudjuk, melyikük a férfi és melyikük a nő. lehetnek barátok, lehetnek testvérek, lehetnek szerelmesek, lehetnek egymás mellé sodródott idegenek.
és azt sem tudjuk sokszor, melyik melyikük.







annyira egyformák, és mégis,annyira különbözőek. összefonódnak és szétválnak, közelítenek és távolodnak.a két táncos egy reflektor fényében mozog, átszalad rajta, megragad benne, hol együtt, hol külön.
játékos és halálosan komoly darab, valami olyannak a megerősítése, amiben én már régen nem hiszek - de most talán elkezdtem hinni újra.