gergye krisztián társulata és a bizottság

06:31

régi szerelem ez gergye krisztiánnal, és ahogyan ez néző és művész között lenni szokott, egyoldalú.
a thealter egyik legnagyobb várakozással óhajtott darabja ez nekem - opera amorale, a.e.bizottság, hmmm.

sőt, hmmmmmm.





régi szerelem ez az a.e.bizottsággal, egyoldalú is persze, leginkább az a koncert volt nekem emlékezetes, amelyen ballonkabátos, kalapos urak fotózták a köpni kell!-t üvöltő gimnazistákat, akik bátorkodtak egy rendszerellenes zenekar rendszerellenes koncertjén
rendszerellenesen viselkedni. szívesen megnézném azokat a fotókat, ha valaki esetleg önök közül olvassa, tisztelt uraim!:) én egy hogyan vagy partizán vagyok ám! nem félek megnézni. önök félnének megmutatni?





gergye krisztián kiváló énekeseket keresett és talált, arra azért kíváncsi lennék, mivel vette rá az operaénekeseket, hogy a jégkrémbalettet vagy a milarepa verziót (o-o-óóó) elénekeljék. bár ahogy néztem őket, gimnazistakén valószínűleg ők is ott ugráltak az első sorokban a bizottság koncerteken - vagy a bátyjuk, nővérük hallgatta a zenéiket még szalagos kazettán.





a zenekar szövegeit jól kiforgatva hallhattunk összekötő szövegeket: kortárs jégkrémbaleset, független cabaret volt és lesz (cabaret voltaire), operára hajazzák a batukánont. egyszerűen imádtam a szöveget az elejétől a végéig, ennyi kifacsart, trükkös szójátékot csak zseniális elmék képesek gyártani egy zseniális nyelven.
és a magyar az.
elhangzott a korábban már említett jégkrémbalett, a depresszió (egyenesen a friss monoklis, vélhetően családi erőszak áldozatául esett first lady szájából), a milarepa verzió, a békásmegyer (tipikus mai munkaerő vagyok, a békásmegyeri rabszolgatelepen lakok), amit
számomra is meglepő módon nem ismertem, és a szerelem, szerelem, szerelem, a bad schandau, amit annak idején a kelet-berlinbe tartó vonat kusetjában százszor meghallgattam - kétszer bad schandaunál természetesen, a mindez én vagyok, ami minden szervkereskedőnek kívülről kötelező, az egy lány kéne nékem, amiben sosem értettem,
hogy miért szerepel, hgoy akinek pólyája van, a kamikáze, amiből kiderül, hogy én vagyok ugyan lí tajpó, de sajnos nem értek saját kínaiul, és a fiatalkorunk legjobb gőzkiengedője, a nem bírom a gyűrödést is.

közben egy politikai okokból elkövetett színházfoglalás áldozataivá váltunk. de nem igazán bántuk.
"senki ne mozduljon, mert lövök.
nyugalom, ez egy szabadságharc. mától fogva a függetlenek is én vagyok! és beindul a nagy
sznházhalmozás! mert minden színház kő! kőszínház kő!"
(köszönjük a szögedi nyelvjárást innen is:)
ez volt a mindennapi nirvána, ahol közösen imádkoztunk azért, hogy a mindennapi próbatemetésünk adassék meg nekünk.







meglepő volt, ám egyáltalán nem mulatságos, hogy a szentesi drámatagozatos diákok darabja és gergye krisztiánék előadása több ponton is összecsengett: mindkét darabban sajátos értelmezéssel és környezetben hangzott el a hazám, hazám, és mindkettőben szóbakerült
a színházak hatalom általi legyalulása és gyarmatosítása.





a végén már úgy éreztem magam, mint egy koncerten, ezért kicsit csalódott voltam, hogy a hét és fél percig zúgó vastaps után nem következett ráadás - még 2-3 bizottság számot szívesen hallgattam volna.

milyen fura, hogy mi, akik a rendszerváltás idején lázadó fiatalként azt hittük, hogy a bizottság (és az európa kiadó, és a sziámi és még sok más zenekar) szövegei olyan korszakban, korszakra és korszakról íródtak, most, ennyi év után kénytelenek vagyunk elismerni, még ha dühítően fáj is, hogy ezek a számok szinte egytől egyig ma is aktuálisak.
a legfájóbb pedig az, hogy nem tanultunk, és ha a szerelem miatt nem is, de ezért bizony köpni kell.

püpüpüpü.



(Gergye Krisztián Társulata (Budapest): opera amorale – amorális opera egy elvonásban, a(e) Bizottság nyomában - A Jégkrémbalett és a Kalandra fel! című albumok dalainak felhasználásával
ének: Dezső Sára, Mikecz Kornél, Murányi Márta, Philipp György, Szakács Ildikó, Varga Donát
zene: Bartek Zsolt, Bubnó Márk, Kárász András Péter, Philipp György, Szalay Tamás Géza
szereplők: Szalontay Tünde, Tárnok Marica
tánc: Lőrinc Katalin, Gergye Krisztián, Barabás Anita, Fekete Blanka, Ruzsom Mátyás
meglepetésáldozat: minden alkalommal más és más
vetít: Nay Tilda
fény: Katonka Zoltán
jelmez: Béres Móni
smink, maszk: Károlyi Balázs
a zenét szerkesztette, hangszerelte és vezényel: Philipp György
koreográfusasszisztens: Hoffmann Adrienn
produkciós vezető: Trifonov Dóra
rendező, koreográfus, látvány: Gergye Krisztián)