ima

13:57

a mindennapi tenyerünket add meg nekünk
hogy beletenyerelhessünk megint valami sz.rba
hogy megbánthassuk másokat
hogy érezzük a hiábavalóságát a buta kis életünknek
hogy érezzük, hiába fohász, imádság, egyedül vagyunk
senki nem segít
senki nem emel fel

a mindennapi kínt add meg nekünk uram
a hiány érzését
a mardosó fájdalmat
hogy valaki nincs
a volt felett sem érzett örömet

a mindennapi életet add meg nekünk uram
mert úgy jó csak, ha fáj
másképp nem éreznénk, hogy élünk
mert úgy jó csak, ha fáj
ha összetörik a szívünket
rá is tipornak
mi meg nézzük
és nem söpörjük össze
csak továbbállunk

kit érdekel a szív
másik nincs belőle
de az az egy se kell
mert érzéketlenül
ridegen
kőkeményen
mert akkor
legalább a hiú remény, hogy túlélhetünk
megadatik