legmagyar - hmg

02:57

biztosan vannak, akik úgy vélik, hgoy a szentesi gyerekek évről évre húzgálják az oroszlán bajszát.
jól teszik, ha ezt teszik.
a kamaszkor velejárója, hogy megkérdőjelezze a világot, és benne akár önmagát is.
az idei darab, a legnagyobb magyar rövid idő alatt állt össze, és bizonyára érik majd a következő előadások előtt és alatt, de az tény, hogy a szentesi drámatagozatosok mindig meg szokták melengetni az én egyetlen forradalmár szívemet, és mindig meg tudnak hatni.
meghatóak, mert ártatlanok és tiszták, mert mernek kérdezni és véleményt mondani, mégha az nem is a többség által elfogadott kórusba illő mondanivaló, meghatóak, mert őszinték és bátrak egy olyan világban, ahol az őszintéket és bátrakat kezdik nem szeretni.

meghatóak, mert szeretik a hazájukat, büszkék akarnak lenni rá, ahogyan arra is, hogy magyarok, és itt élnek. ugyanakkor küzdeniük kell azzal, hogy maradhassanak abban az országban, amelynek a nyelvét beszélik, ahol az anyjuk él, ahol felnőttek, ahol a barátaik értik a poénokat, ahol nem tartják őket idegennek.



a történet egyszerű: az ország elnöke elhatározza, hogy megalapítja a magyar nemzeti válogatott színészgárdát, a legnagyobb magyar vállalkozást, fiatal pályakezdő színészekkel.




sokan jelentkeznek. gyorsan kiderül: aki nem hasonul, azt kinézik, aki nem áll be a sorba, azt kivetik maguk közül, aki nem ismételgeti a legnagyobb magyar miniszterlenököt dicsőítő frázisokat, az rosszul járhat.









tudjuk, hogy az irányt tartani kell, és a legnagyobb miniszterelnökmagyarral illik jóba lenni, mert errefelé szokás a csókosság, meg a sógor-koma-jóbarát minden előnyt biztosító szentháromsága, és micsoda büszkeség, hgy a magyar nemzeti válogatott színészgárda nagy magyar édesanyaj etelka lehet, aki férjével hét gyermeket tervez, négy már meg is született, név szerint álmos, előd, ond és kond. és ott van etelka férje, a nagyszerű színművész, aki kossuth-díjat kapott a szeretett vezértől, egymás után kettőt is, ő egy csodálatos ember, egy tehetség, aki szakmailag végtelenül elismert.
"zsűriztem a vereckei hágó versenyen, és kanneszben is - idén nem tudom, hol rendezik, de remélem, meghívnak".
és:
"én leszek az összes magyarországi színház igazgatója a kárpát-medencében és vonzáskörzetében".



és mi, a közönség hálásak vagyunk minden poénért, ami oldja ezt a groteszk korrajzot, amely mintha félelmetes módon emlékeztetne egy másik korra, amit még alig hagytunk magunk mögött.

mit jelentm magyarnak lenni? biztonságot? összetartozást? hova tartozást?

hiszen az új retorika szerint a magyarság a legek legje, és mindenki tudja, hogy krisztus előtt 8000-ben a Föld népességének fele magyar volt - de fogyunk. 875-ben már csak teljes európa volt magyar, a 2006-os népszámláláson pedig alig 10 millióan votlunk. nem is értjük, hogy történhetett ez!






ezek a fiatalok ebben az országban szeretnének élni, ahol szabadon gondolkodhatnak, ahol a szabadság nem a szájban gyorsan olvadó cukorka, hanem bizsergető életérzés.

ahol valóban úgy van, ahogy a versben:
"nem sokaság, hahen lélek
s szabad nép tesz csuda dolgokat"
(berzsenyi dániel: a magyarokhoz)