forte-szkéné: a nagy füzet

01:38

a nagy füzet egyáltalán nem könnyű történet.
lassan, nagyon lassan bontakozik ki előttünk: majd három óra alatt.
a háború idején az anya falura viszi ikerfiait, mert félti őket. az anyját kéri arra, fogadja be őket - annak ellenére, hogy tíz éve nem is beszélt vele. a morcos, barátságtalan, kérges szívű öregasszonyt boszorkának csúfolják a faluban, az a hír járja, hogy megmérgezte a férjét.
a fiúk lakkcipőben, ünneplő ruhában érkeznek a faluba, az utolsó ház utáni házba, a nagyanyjukhoz, hogy az eljövendő hónapok és évek alatt igazi vademberekké bánjanak.
a szabály: a kosztért és kvártélyért meg kell dolgozni.
lassan hát megtanulják az összes falusi munkát, és ütik, vágják, kínozzák magukat, hogy szó nélkül tudják viselni nagyanyjuk ütlegeit.








a háború a történet végéig nem érinti igazán a települést, de a háborús szeretettelenség, az önzés, a túlélési ösztön az ő életükbe is beszivárog.
történetükön keresztül megismerjük a nyúlszájú lányt, akit a pap molesztál, és pénzt ad neki, a lány anyját, aki süketnek és vaknak tetteti magát, és egész nap az udvaron ülve néz maga elé - ha a lány nem vezeti be a házba, akkor kint marad éjszaka is. lakik a nagyanyánál egy mazochista katona, és annak jó szívű, a fiúkkal törődő tiszti szolgája, ott van a pap szolgálója, fiatal nő, aki a testiség titkait fedi fel a két kisgyereknek, a történet végén pedig feltűnik az apa is.
a darabban nem hangzik el, hány évesek a fiúcskák, csak sejteni lehet, hogy 11-12 évesek lehetnek.











a nagyvárosból, ahol villamos is jár, belecsöppennek egy rideg, számukra ismeretlen világa, és maguk írják meg saját életük szabályait.
kegyetlenekké válnak: nem félnek senkit megfenyegetni, gyújtogatnak, robbantgatnak, embereket csúfítanak el vagy ölnek meg, és a nyúlszájú lány halála után átsegítik annak anyját a halálba. elvágják a torkát, majd rágyújtják a házat.
a két gyermek minden nap ír egy-egy fogalmazást. egyetlen szabály van, amitől a fogalmazás jó: igaznak kell lennie. ami nem jó, azt elégetik, és újat írnak helyette.
az összes fogalmazást beleragasztják egy nagy füzetbe.














a feszültséggel teli előadás végén az sem ad feloldozást, hogy a hozzájuk évekkel később visszatérő apát megölik, mert csak az ő halála révén menekülhet külföldre egyikük.



















(Forte Társulat - Szkéné Színház (Budapest): Agota Kristof: A nagy füzet - Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán fordította: Mária Ignjatovic, szereplők: Andrássy Máté, Blaskó Borbála, Kádas József, Keresztes Tamás, Krisztik Csaba, Simkó Katalin
zene: Ökrös Csaba
jelmez: Benedek Mari
fény: Payer Ferenc
produkciós vezető: Számel Judit
rendező, koreográfus: Horváth Csaba)