"sziveri jános voltam, ez volt a büntetésem"

13:49

"sziveri jános voltam, ez volt a büntetésem"



a rendező-koreográfus még egyszer körbenéz, megköpködi az előadást, aztán kiszalad. jöhetnek a nézők.

mintha vízen ringanék, úgy ringat a zene.
előadás sziveri jános verseiből.
sarló end kalapács, kinek mekkora, kinek a nagyobb, kedves rigmusok és komoly, gyomronvágó sorok.





egy költő életművéből sosem könnyű kiválasztani azokat a szövegeket, amelyekből összeállhat egy előadás. főleg, ha nem "kötetbe írt", hanem az új symposionba is.
1954-ben születt muzslyán, 1990-ben halt meg budapesten.



táborosi margaréta rendező-koreográfus még a próbafolyamat alatt nyilatkozta: sziveri olyan szerző, aki nagyon inspirálja a művészeket, színházi embereket és zeneszerzőket. mindenkinek van egy saját sziveri-képe. a darab zenéjének szerzői közül vannak, akik ismerték sziverit.

az összeválogatott szövegek sziveri alig négy évtizedének kórképeként tárulnak elénk, öngúny, fanyar humor, szívettépő szomorúság egy helyen.
"szerveim, számítok rátok"
"a szolidaritással baj van, magamat sem szeretem már letegezni, erre felénk már minden lehetséges"
"az, hogy élek, elegendő halál-ok, amíg jobbat nem találok"





jancsi fekszik a csillagsátor alatt - "eszem ágában sincs ma verset írni"
márta tereget. egy zokni, két zokni, egy szív.
odaadta a szívét is.



szóba kerül a határontúli magyar-kérdés: végül is milyen költő sziveri? szerb? magyar? vajdasági magyar? vagy még inkább egyetemes? mi a feladata a jugoszláviai magyarságnak? beolvadás?

sziveri versei a csodálatos magyar nyelv ritmusában születtek, lehet őket ismételgetni, mint mantrát, tetszés szerint:
"mondjátok hát/ mielőtt zsíromból kikapartok/ tőlem mit akartok?"
"sem párizs, se bakony/ vér és takony"

"elkalandozom a reggelinél/ míg kened a kenyeremet mézzel/ ez vagyok... /kérlek, nézd el."

örök lázadó, "én és a társaim a szabad gondolkodásra esküdtünk, de gyorsan kiderült, hogy az itt nincs engedélyezve"

szép darab. csodálatos darab. humor és esendőség, halál és élet, maró gúny és esdeklés. és folyamatos küzdelem.
igen, szoktam ilyet, most is megteszem a második napon: nekem ez lesz a fesztivál egyik legjobb (ha nem a legjobb) darabja.



vízbe nyomja a tiszta ruhát
kicsavarja
áttörli tetőtől talpig a lázban égő testet
a hátat
megcsókolja a lábát
miről álmodsz a csillagok alatt?
már semmiről
a csillagok álmodnak rólad tovább




"általánosít az intenzív osztály
vidd haza csomagod vidd el amit hoztál
szemed tükrét hagyd csak itt nekem
nélküle értelmét semminek nem lelem

a pokolba új lakó költözik
selyembe brokátba gézbe öltözik
nincs szükség metafizikus személyzetre
hogyha halálra vagyunk kiképezve

megmászom ismét a három emeletet
kihagyva néhány elcsépelt jelenetet
épülök de szellemem tovább rombolom
halálomat türelmesen begombolom

Az éjben eső felesel, rólam locsog -
járdára zuhog, csattog a mocsok.
Lóg az orromból műanyag kábel;
dühöng a szívem, dühöng e Bábel."

(sziveri jános: bábel)





(Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia): Az ember komédiája
szereplők: Béres Márta, Crnkovity Gabriella m.v., Kiss Anikó m.v., Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Pletl Zoltán
dramaturg: Góli Kornélia m.v.
látványtervező: Polgár Péter m.v.
zeneszerző: Bakos Árpád m.v.
a zenei felvételen közreműködtek: Ifj. Kucsera Géza (szaxofon, hangszerelés), Pálfi Ervin (nagybőgő), Jovančić Miroslav (hegedű)
rendező, koreográfus: Táborosi Margaréta)