vándorló ikonok

04:30

nézem a monitort.

még ott morajlik és kavarog bennem az előadások sora. nem vagyok még itthon fejben, de látom, valami nem oké.

az ikonjaim megbolondultak és összekeverték önmagukat.
szinte mind máshol van.

azt hitték, hogy ezt majd nem veszem észre, amikor fáradtan, zúgó fejjel, égő szemmel, lüktető szívvel hazaérek hajnalban.

pedig az ikonoknak jó helyen kell lenniük. ha ez nincs így, felborul a világ rendje, elkezdődik a mindennapokba bekúszni valami gonosz káosz, valami rémület, valami kapkodós ijedtség.

ó, most mi lesz?
ó, most mi lesz?
az ikonoknak jó helyen kell lenni.

a szerb templomban, a dóm mellett is ott kell lenni a helyén a csókolónak, gyönyörű ikonkép, hány ajak érintette, hány kéz emelte és tette le, hány kéz törölte tisztára, hány szem nézett mária szemébe esdőn, reménytelenül, boldogan, kérve?

az ikonoknak jó helyen kell lenni.

icona popéknak is, hogy ordítsák a fülembe, kiszorítva a nagy sebességgel biciklizésből eredő zúgó szelet, hogy 'you are on different road, i'm in the milky way' - hozzásegítve ahhoz engem, hogy az egyébkén 11 perces utat 6,2 perc alatt tegyem meg az én A-ból az én B-mbe.
azt hiszem, meglepem őket. nem csinálok semmit. maradjanak az ikonok ott, ahol vannak.

majd most megtanulják, hogy fatalista vagyok.

legközelebb találjatok ki valami jobbat!

(szándékosan fotó nélkül, ikonbosszantás céljából)