boris kadin, a balkáni donnie darko

18:03

a via negativa mindig kiakaszt, de ennek ellére, vagy éppen ezért szeretem őket. a thealterrel közös eddigi történetünkben náluk éreztem többször a balta a fejbe
érzést, hogy ülsz a nézőtéren, kapsz egy gyomrost, aztán még jól fejbe is vágnak baltával, és csak fekszel ott és lihegsz, és arra gondolsz, hogy anyám, és hogy még, még, még.
írom ezt azzal együtt, hogy vannak olyan fokozatai a

színpadi meztelenségnek, amit már nem tudok nézni, és nem is szoktam, de tény, hogy egyedfejlődésemhez, legalábbis ezt a részét tekintve a via negativa rendkívüli módon hozzájárult, amit ezúton is köszönök nekik.
riasztó, amikor a blogger összerakja az itinerét (mit néz meg és mikor), ami nagyon precíz munka, mert minden előadást végig kell nézni, és a következőre is oda kell érni, és bár a maszkosok nyilván figyelnek arra, hogy legalább egy gyors bicajos átérés bele legyen kalkulálva két előadás közé, azért van, hogy rohanni kell, és



amikor egy hétfő estére utolsó előadásnak olyan jut, ami az ismertető szerint 150 perc, akkor a bloggerina belső istennője sikoltozik: ne, ne, ne.
persze, előre nem tudható, hogy milyen is az a 150 perc, de utólag már csak remélni tudom, hogy lesz még az életemnek sok ilyen 150 perce, mert mindhárom darabra azt mondom, hogy sajnálom, hogy nem voltam bátor, és nem rángattam oda a barátaimat a nézőtérre, mert ez aztán igen volt.



a via negativa előadása, a balkán kapcsolat három előadás füzére a via nova sorozatból. az első - mit mondott nekem Joseph Beuys, mialatt döglötten hevertem az ölében - különösen kedves nekem, hiszen érzelmileg kötődöm a nyulakhoz, na, nem ahhoz a húsvéti nyúlhoz,
amit hétéves koromban még élve kaptam (nem csak én éltem, hanem ő is), és két nappal később apám által kibelezve láttam viszont lógni a fülénél fogva a szárítókötélen az udvaron, szóval nem ehhez a nyúlhoz, hanem például mifyhez, az x-szájú nyúlhoz, donnie darko nyulához, és az én kis fesztiválbarátomhoz, akire mindez idáig úgy gondoltam, hogy nemtelen és semmilyen fajhoz, osztályhoz és alosztályhoz nem tartozó, de most végül is hosszas töprengés és magammal való egyezkedés után el kellett ismernem, hogy fesztiválbarátom - egy nyúl.
ennek ellenére fenntartom azt, hogy aki lenyulazza, azt meg kell, hogy öljem.
nos.



nagyon fontos kérdés, hogy hogyan magyarázzunk képeket egy döglött nyúlnak, főleg úgy, hogy ez már megtörtént a világtörténelemben, maga joseph beuys követte el, és ha valaki azt gondolná, hogy ez aztán már tényleg az őrület kifejeződése, szerintem téved, mert ez teljesen rendben van, aki ilyet csinál, azzal lehet minden rendben, főleg, ha tudjuk, hogy beuys a bika-nyúl-uránus-mars-hold szentötödségében született, ami megmagyarázza kivételes művészi és performer hajlamait.
tudjuk nagyon rég óta, hogy az állatok fontosak, és a színházban is azok, hiszen véletlen lehet-e, hgoy a thealter idei plakátján egy nyúl szerepel, a blogger zsebében nyuszi ül, és hogy boris kadin monológja alatt egy csodálatos neméjszakai lepke szállt be a zsina
színpadára?
boris kadin, aki maga írta a szöveget, rámutatott arra, amit tudtunk, csak magunk sem vallottuk be magunknak, hogy a nyúl mitikus közvetítő a valóség és a transzcendens között, a nyúl a hold, a hold a bika, a nyúl tehát valójában bika, és aki nem tud követni, az
kezdje el a legelejétől olvasni, mert itt nagyon fontos művészeti, nyulászati és ezoterikai kérdések hangoznak el és kapcsolódnak egymásba. tény az is, hgoy az ember nem születik művésznek, de minden performer jogot kap a születésekor a saját nyulára, és csak ha megdöglött a nyúl, akkor születhet meg az előadó.



és már hallom is, hogy fesztiválbarátom elkezdett a fotóstáska sötétjében nyöszörögni. nyugi, nem öllek meg.
a fentiekből pedig egyenesen következik (vagyis hogy performer+jog+saját nyúl+nyúlhalál+előadószületés), hogy a performansz az ember nyúltól való eltávolodásának a folyamata.
nos, fájdalom , de nekem most a nyúlhoz való közeledés folyamata kezdődött el, adós maradok még a via negativa két további előadásának posztjával, amit majd éjjel, vagy holnap - idő kell rá, nem lehet elkapkodni.
ha biciklizés közben, amiokr a régi zsina vagy a kisszínház felé közelítve nyúlfüleimet lobogtatom, ne lepődjetek meg.



(Via Negativa (Szlovénia): Balkán kapcsolat – három előadás a Via Nova sorozatból - Mit mondott nekem Joseph Beuys, mialatt döglötten hevertem az ölében / Játék fogpiszkálókkal / Interjú egy művésszel -
Mit mondott nekem Joseph Beuys, mialatt döglötten
hevertem az ölében
írta: Boris Kadin, Bojan Jablanovec
előadó: Boris Kadin
hang: Joseph Beuys
maszk: Sanela Miloąević
videó, rendezés: Bojan Jablanovec,
producer: ©pela Troąt)