megnyitó - szokás szerint nem szokványos

00:59

jött egy fbi ügynök, beállították neki a mikrofont. oda állt a zsina ajtaja elé, és azt mondta, hogy az ajtón mostantól mindenki csak nemzetbiztonsági átvilágítást követően léphet be.
aztán csak nézett, rezzenéstelen arccal, a szemét nem láttuk, mert nem vette le a napszemüvegét.

és akkor megszállták a kertet a kommandósok, mindenkit a földre vittek és megbilincseltek.
hevertünk ott sokáig.
az arcomat kicsit nyomta a fényképezőgép optikája. gondoltam, majd zizegve, csendben zúmolok.
ahogy a macskaköhöz szorították az arcom, behunytam a szemem, és a fák susogását hallgattam. a nap már nem sütött be a kertbe, de én becsukott szemmel is láttam a fényes foltokat a zsina falán, és azt képzeltem, hogy egy egészen másik kertben fekszem a diófa alatt egy csendes nyári délutánon, amikor csak a poszméhek dünnyögését hallani.
poszméhek. posztméhek. fészbúkra! - kiáltotta bennem egy hang, de aztán elhallgatott. visszatértem a valóságba. az időseket végül a falnak támasztották, hogy ne legyen lumbágójuk, mire ez az egész véget ér.

aztán jött egy hosszú hajú ember, valami tiszt lehetett, bár annak ápolatlan, de minden kommandós elkussolt, amikor belépett a kertbe. az fbi ügynök láthatóan feszengeni kezdett. rángatóztak az izmok az arcán. a hosszú hajú odalépett hozzá, szépen lyukakat vágott az öltönyére, aztán lenyiszitelte a nadrágja szárát.
- na, most már mehetsz haza apukám. vissza, ahonnan jöttél, oda. parancsolgatni. bilincseket levenni.









így is történt. a kommandósok visszaültették az időseket a fehér műanyag székekre, még a ruhájukat is leporolták. a bilincseket levették, pironkodva kértek elnézést.
hiszen csak tévedés volt. rossz riasztás. vagy inkább téves. hiszen ki akarna békés színháznézőket bezáratni?
az fbi ügynök mindeközben ott állt csíkos polóban. hülyén érezte magát, jól szabott zakójától megfosztva. sajnos a szemüvegét nem vették le róla.



hát, igazából nem is ez történt.
hanem ez.
de a lufik igazak.

megnyitni sosem könnyű a fesztivált.
még ha jó barátok azt is javasolják, hogy a beszéd legyen rövidebb.
ami az egymás után fűzött szavak folyamából igazán lényeges - és az nem az, ami a szemnek láthatatlan -, hogy szegeden évtizedek óta működik szabad színház.
szabad társulatok.
a thealter idén, most 23. alkalommal ad nekik teret - a klauzál, a roosevelt téren, a régi zsinagógában, a kisszínházban. a város kultúrszíve most itt dobog.
aki pedig fbi ügynöknek öltözik, az ne csodálkozzon, ha levágják róla a ruhát, míg csak hajóskapitány énje nem marad.

a nemvalóság néha sokkal izgalmasabb, mint a valóság, nem? gyertek színházba.