metanoia: mutatványosok az alkimisták utcájában

12:05

Metanoia Artopédia (Szeged): Mutatványosok az Alkimisták utcájában - meditációs objektum a „kartonvarrónő” címszó alatt - magyarországi bemutató közreműködők: Erdély Andrea, Bán Péter, Diószegi Ágnes, Szörényi Péter, Jovanovics József, Kelle Jázmin, Ruscsák Péter
a karton házikókat és karton figurákat preparálta: Kiss Attila Etele
ruhák: Csúri Anna
technika: Szokol Szilárd, Farkas Tamás
hang: Lengyel Zoltán
rendezőasszisztens: Erdély Andrea
rendező, látvány: Perovics Zoltán


fotók: révész róbert

történelmi cirkusz, igazi bolondokháza perovics zoltánék darabja. a mutatványosok az alkimisták utcájában látvány szempontjából a legszebb előadás, amit az elmúlt években
láttam tőlük. lenyűgöző karakterek, áhítatba és ámulatba ejtő fénymegoldások - ezt persze perótól már megszokhattuk -, aprólékosan kidolgozott  tárgyak szerepeltetése.
a színpad előterében felállított, forgó kerekű kerekesszék finom precizitással megmunkált, alkotója szinte lelket is lehelt bele - a darab a prágai miniatűra múzeumban kiállított, tű fokába faragott aprócska szobrocskákat, meg a megpatkolt bolhát juttatja eszembe.



ez a múzeum nem messz az alkimisták vagy aranyművesek utcájától van a hegy tetején, de kevesen ismerik, pedig érdemes oda is betérni.
az aranyművesek utcájába ma már csak belépő ellenében lehet bejutni, de érdemes: a Prazsky hrad (prágai vár) európa legnagyobb várkomplexuma és a világ legnagyobb ősi vár, benne rejtezik az aprócska Zlatá Ulicku a maga 11 házával. a házakban leginkább törpék férnének el, anynira aprók. a legenda szerint itt éltek az alkimisták II. rudolf idejében, és azt kapták feladatul, hogy rájöjjenek, hogyan kell aranyat csinálni. egy másik legedna egy öregembert említ, aki minden pénzét arra költötte, hogy megfejtse az aranycsinálás titkát.

1831-ben a háza felrobbant, az öreget holtan találták egy nagy sárga kővel a kezében. állítólag arany volt:)
legenda ide vagy oda, a metanoia artopédia ebben a darabban egy történelmi cirkuszba hívott bennünket, humor, kétségbeesés, pusztulás, újrakezdés, harag és kiszolgáltatottság - mind egy helyre sűrítve.
1968, prágai tavasz, a prágai királyok sora, Hašek, Kafka, Comenius, Husz János, Paracelsus szövegei, archív rádiófelvételek teszik kaotikussá a felidézett századok sorát.

az alkotók megemlékeznek a tragikusan fiatalon elhunyt benda balázsról is, aki néhány évet prágában töltött. minden mindennel összeér.






a szereplők bohócruhában idézik fel a viccesnek koránt sem mondható történeteket - nevetnünk kéne a bohócokon, de itt nem ez a cél. a darab olyan kérdéseket feszeget, mint a hovatartozás, az eredet, a rasszizmus elutasítása a szereplő kisfiú "coming outjával" megspékelve:
i am chinese, hungarian, slovakian, italian.

(közben józsef attila jutott eszembe, a dunánál.)

öröm a szívemnek, hogy a humor sem maradt ki a sötét krónikából, a és a néző a reménnyel a zsebében sétálhatott ki az előadásról, miközben azt mantrázta:
my english is very sick
but i speak.

és hogy
my family very big.