halottaskönyv2013.07.22.
04:57
van, hogy az élettel már csak egy fületlen teáskanna köt ossze, abból is egy öregszagú. a kötélen lengő kék teáskanna-metronóm méri az egyre fogyó időt. ami még hátra van. a halához való viszonyunk az európai kultúrában inkább iszony, pedig a tibeti halottaskönyv azt mondja: a haldoklás és a halál utáni állapot állandóan választási lehetőséget kínál számunkra. vagy belemerevedünk kötődéseinkbe és félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát és eszerint cselekszünk. a lélek lassan engedi el a földi lét kezét, ragaszkodik és kapaszkodik, tudva tudván, hogy úgyis a vég a vége.
a haldoklás mindig félelmetes? aki haldoklik, annak mindig küzdeni kell?
anya és fiú. a fiú hosszú haldoklását csak a bolond, vagy inkább már csak a maga sajátos világában élő öregasszony, a mama jövés-menése szakítja meg. de fel nem oldja. értelmetlen szavakat mormol a fia fülébe, talán régi, gyerekkorban elmondott meséket, talán vicceket - mintha közös nyelvük lenne ez a halandzsa, amit csak ők értenek. ráadja a tiszti sapkát, levest főz neki, megeteti - és az élet ki-be járkál. ahogy a haldokló fiú erőre kap, úgy gyengül el az öregasszony, s helyet cserélnek: ő fekszik a haldokló ágyába.
a mamának láztól remeg a teste. a fia megsimogatja, megcsókolja. és aztán megfojtja. sajátságos eutanázia. családlegális.
kinek megváltás a halál? inkább az élőknek, vagy inkább a haldoklónak? és aki elmegy, ahelyett mindig érkezik valaki?
koravén, öreg csecsemő. öregember test, csecsemő tudat. sír, kúszik, gagyog, játszik az öreg gyermek. krásznájá tisza. agresszíva szabaka.
a halottaskönyv fedelei sírkövekké válnak.
a buddhisták szerint az ember halálra születik és születésre hal. a következő kép: két szerzetes. rizseső. ahogy ömlik, ömlik az esernyőre, mintha monszun hangját hallanám. ömlik az eső. behunyom a szemem a széken, és szinte érzem a nyári zápor illatát.
iván és szergej, a két katona buddhista szerzetesként születik újra. egészen a halálig: van még itt is egy gyilkossági kisérlet - de befejezetlen. a rizsből söpört mandalák megmutatnak valamit: az utat az örökkévalósághoz, ami a nézőtérről ebben a pillanatban nehezen hihető.
(Formanek-Ilyés-Pignitzky (Budapest): Book of the Dead / Halottaskönyv - fizikai színházi előadás a Tibeti Halottaskönyv inspirációjára, szereplők, alkotók: Formanek Csaba, Ilyés Lénárd, Pignitzky Ádám (látvány-fény)
|