börtön

03:29

na, milyen volt a csillagban?
hát milyen lett volna? kurvajó.
tudod, ott vannak a börtönisták meg mi, olyan ez, mint egy barátságos futballmérkőzés, hogy az elején  bizalmatlanul l méregetjük egymást, aztán meg már nem.
nagyon kedvesek. a könyvtárban szoktunk együtt teázni. elbeszélgetünk a napi dolgokról, megkérdezzük egymást, hogy vannak a gyerekek, és biztosítjuk egymást támogatásunkról.
 milyen lenne?
szar. nehéz.
aki sok éve jár be, tudja.
először nem tudsz megszabadulni az érzéstől, hogy gyilkosok között vagy. a félelem nem hátul rejtőzik az agyadban. hanem a gyomrodban, a szívedben, az ujjaidban lüktet.
be vagy szarva.
megfordul a fejedben, hogy elvágják a torkodat. és hogy nem itt és nem így akarsz meghalni.
és fohászkodsz, hogy ne az előadás alatt törjön ki a börtönlázadás.
se bejutni, se kijutni nem egyszerű.
zsilipes a beléptetés.
és a nézők között akad néha full idióta. aki kurvára boldog, hogy itt lehet. ledér ruhát vesz fel, integet minden emeleten a raboknak.
a picsába kívánod.
dühöngsz, hogy nem normális. hogy hogy került ide ez a hülye nő. hogy nem tudja, hogy hol van?
és mész, a csillag középpontjában felfelé a lépcsőn. a másodiknál már kifulladsz.
az őrök köszönnek. jó napot kívánsz te is.
mi lehet itt a jó nap?
ami nyugisan telik? amikor nincs balhé, összezördülés?
de lehet-e jó egy nap egy ilyen intézményben?
fegyház és börtön.
nem nézel sehova.
az idióta nő teli szájjal vigyorog és integet.
hát tényleg, milyen kurvára fáni ez, hogy itt vagyunk az ország egyik legszigorúbb intézményében. majdnem diznilend, bazmeg.
nézd má, nézd má, ott is vannak.
hát persze, hogy ott is vannak, te nagyon hülye. ez a csillag.
ne integessél, letörömakezed.
jé, van fegyvere. jé, tessék mondani, szokta használni?
jé, téged kéne agyonlőni. fogdbe. kuss.
az idióta nő kivirult. az utcán észre sem vennék, de itt mindenki őt bámulja. a ruha rövidsége és a mély dekoltázs garantálja ezt.
szinte rázza hatalmas mellét a rabok felé, ahogy fújtat fel előttem a lépcsőn.
lelököm. mi lenne, ha lelökném?
hú, de izgi, húdeizgi.
hát, tényleg izgi, bazmeg. csak fogd már be. szívódj fel.
édes istenem. csak érjünk már fel.
csak üljön már le.
csak higgadjon már le.
csak fogja már be.
és aztán bemegyünk a terembe.
a fogva tartottak már ott ülnek.
színház és imaterem. tú in ván.
előzőleg kettes sorban, fegyelmezetten vonultak be.
és várják, hogy mi jöjjünk.
belépünk. nem nézek sehová. keresek egy széket. ég a tarkóm. tudom, hogy ők néznek. felmérnek  minket egyenként. olyan kevés a kapcsolatuk a külvilággal. nem tudom hibáztatni őket.
a nő boldog. hátrafordul, integet. erzsébet királynői mozdulat. biztosan otthon gyakorlta. már mindenki feszeng a viselkedésétől, de ő nem veszi észre.
vajon mit kapnék, ha a fényképezőgépemmel kupán vágnám? elájulna, kivinnék. fellélegezne az egész épület.
fogdbe, fogdbe.
hangosan nevet minden poénon.és  - minő szánalom - , a nempoénokon is.
nem bír magával.
és igen. ott ülünk. az első két sorban a civilek, mögöttük a fogva tartottak. nem illik raboknak nevezni őket.
és érzed a feszültséget a színházteremben.
nem mersz a szemükbe nézni.
nem akarod, hogy megjegyezzenek. nem akarod, hgoy emlékezzenek rád.
nem akarod, hogy tudják, hogy ki vagy, és azt se, hogy félsz.
zavarban vagy, és nagyon, csak nagyon nehezen válik le az agyad a terem hátsó feléről.
nehezen tudsz az előadásra koncentrálni.
elég későn jön el az a pillanat, amikor végre visz magával az történet. amikor a színésszel együtt utazol, és el tudsz vonatkoztatni attól, hogy hol vagy.
ha eltudsz, az áldás, ha nem, az átok.

az utcára kilépve magadba szívod a friss levegőt. a napfényt. úgy eszed, mint éhező a kenyeret. beleharapsz a kinti létbe.
és elindulsz: minden lépéseddel dobod le magadról mindazt, ami odabent volt. elfelejted, el akarod felejteni. könnyű szívet szeretnél, könnyű testet, érezni a szél érintését a bőrödön. hogy megéld és minden  pórusodban érezd, hogy az vagy, ami: szabad.