nagyanyám öregszagú kendője
a szék támláján
az utolsó napon
ő már nincs itt
állok a hűvös konyhában
a méhek döngését hallgatom

olyan, mintha csak kint söprögetne
az udvaron labdacsokban hullik a hőség
nagyanyám kiszáradt fa a kertben
körötte mindenhol másutt bőség

a barack alatt súlyosan
rogyadoznak az ágak
édes, buja illat száll
a szikkadó földben
hangyaboly reped
nem mossa fel többé
térdelve a követ

nyikordul a kertkapu
a kútkáva bölcsen hallgat
tücsök ciripel
levegő remeg
tudom, hogy a testéből kiszáll a lelke
elillan, elmegy
zúgnak a fák
morognak a fellegek.