szereplők:
Velence hercege: Spilák Lajos
Brabantio, fontos ember Velencében: Nyakó Júlia
Othello, dandár Velence szolgálatában: Kaszás Gergő
Cassio, hadnagy: Kovács Krisztián
Jago, zászlós: Rába Roland
Rodrigo, pénzes velencei fiatalember: Nagypál Gábor
Montano, Othello elődje Cipruson: Sipos György
Desdemona, Brabantio lánya, Othello felesége: Földeáki Nóra
Emilia, Jago neje: Homonnai Katalin
Bianca, Cassio metresze: Nyakó Júlia
fordította: Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor
díszlettervező: Ambrus Mária
jelmeztervező: Benedek Mari
fény: Fodor Gergely
dramaturg: Ungár Júlia
rendezőasszisztens: Pallagi Melitta
rendező: Zsótér Sándor

A Hamlet után Shakespeare megírja az Othellót. Othelló mór, fekete a fehér Velence szolgálatában. Egy tömbből faragott katonaember, aki tapasztalt, tehetséges a hadvezetésben, de járatlan az élet egyéb területein. Egyenes, nyíltszívű, naiv. Azt hiszi, mindenki olyan, mint ő. Brabantio tanácsos lánya, Desdemona beleszeret, megszökik apja házából és feleségül megy a már nem fiatal mórhoz. Othello egyik tisztje, Jago, tesz róla, hogy az apa tudomást szerezzen róla. Brabantio bevádolja Othellót a dózsénál, hogy varázslattal szerezte meg Desdemona szerelmét, de rosszkor. Velencének szüksége van Othellóra, még az éjjel indulnia kell a törökök ellen. Az érdek legyőzni látszik a közhelyeket és előítéleteket.
Jago első próbálkozása ugyan nem sikerül, de nem adja föl. Tönkre akarja tenni Othellót. Miért? Mit ér el vele? Mi az érdeke? Pénz? Nem. A Desdemonába szerelmes Rodrigóból egy csomó pénzt zsarol ki. Nem kezd vele semmit. Hatalom? Soha nem kerülne Othello helyébe. Jago megveti az embereket, jobban ismeri őket, mint ők magukat, és ez hatalmat ad neki fölöttük. Ez is hatalom. Játszik velük. Desdemonát, Cassiót, akit Othello helyette léptetett elő, Rodrigót, a feleségét Emiliát eszközül használja. Működteti őket. Ő mindig a háttérben marad. Hamlet apjának fülébe „átkos beléndek mérges főzeté”-t öntötték. Jago is mérget csöpögtet Othello fülébe. Hogy Desdemona megcsalja Cassióval. Elejtett szavakkal mérgezi. A hatás ugyanaz. A legócskább közhelyekkel fogja meg. És nem engedi ki a kezéből. Egyre arcátlanabbul űzi, míg teljesen ki nem fordul magából, míg be nem teljesíti azt, amit gondolnak róla.
Jagót III. Richárddal, a Lear király Edmundjával szokták együtt emlegetni. De ő sokkal kisebb kaliberű gazember. A nőknek van valami rossz érzésük vele kapcsolatban, de a személyét nem tartják jelentősnek. Jago jó emberismerő, de csak a közhelyek szintjén. Lenézi az embereket, és ez hiba. A legváratlanabb pillanatban okozhatnak meglepetéseket.


Fotó: Schiller Kata

„A legjobb alakítás – rendezőileg és színészileg is – Rába Rolandé, ő ennek az Othellónak a főszereplője. Ismerősen cinikus, dörzsölt alak, akinek ismerőssége nem olcsó utalás a környezetünkre, de mégis oda mutat. Otthonosan, már-már lelkesen megyünk vele a manipuláció nem is túl szövevényes útján, egészen a végéig; Rába elegánsan váltogatja a vehemenciát, rámenősséget a szelíd ámítással, bűvöli és bájolja környezetét, pompás a játéka ritmusa és spektruma, nagy élmény a gonoszság könnyed diadala. Látjuk, hogyan nő hatalmassá a „quod erat demonstrandum”, a Q.E.D., az „ezt kellett bizonyítani”, vagyishogy Othello egy barbár állat. (…) Rába testet-gesztust-hangot-mimikát mozgósít e folyamat érdekében, s közben mint egy kesztyűt, úgy fordítja ki előttünk Jagóját.”
Csáki Judit: Q.E.D., Revizor


www.studiokszinhaz.hu

Támogató: NKA

16 éven felülieknek!