szereplők: Cuhorka Emese, Fahidi Éva dramaturg: Peer Krisztián, Zsigó Anna fény: Szirtes Attila speciális kellék: Haraszti Janka jelmez: Szűcs Edit rendező: Szabó Réka
„Az öregember majdnem úgy tekint vissza az életére, mint a vándor a hegy tetején a lába előtt elterülő tájra. Mindent lát egyszerre, mi közelebb van, mi távolabb. De pont azért, mert egyszerre lát mindent, az idősíkok sem kronologikus rendben sorakoznak lelkében, hanem összefolynak.” (Fahidi Éva: A Dolgok Lelke)
Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak. Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca? Az előadás az idén elnyerte a Legjobb stúdiószínházi előadás díját a tatabányai MOST – Monodráma és Stúdiószínházi Fesztiválon, valamint a veszprémi A Tánc Fesztiválja különdíját.
A sóvirág nem haszonnövény, a Debrecen környéki pusztákat borította a boldog békeidőkben. Alkalmazkodott a szikes talajhoz, az ólomgyökerűek családjába tartozik. Illata fanyar. Őshonos.
Fotó: Mészáros Csaba
„Mindkettejük saját életének apró mozzanatai nemesítődnek színpadra méltó képekké, és velük minden egyes ember élete válik egyenként különleges kinccsé, fontos eseménnyé, tiszteletre méltó, egyszeri és megismételhetetlen misztériummá. És igen, a gyerekkori pillanatok, a kamaszkori szerelmi etikett után Auschwitz mindennapjainak képei is felvillannak – Fahidi Éva magányosan ül egy széken, családtagjai haláláról, a fizikai és lelki megpróbáltatások végső stádiumáról, a túlélés ritka csodájáról beszélve. És igen: meg mer és meg tud szólalni mellette egy generációkkal később teljesen más életet élő fiatal felnőtt (Cuhorka Emese). Összehasonlíthatatlanok az emlékeik, és mégis élet és halál, élet és élet találkozik bennük, és válik törékenyen is hatalmassá.” Szemerédi Fanni: Pillanatképek a mostból, Revizor
A Tünet Együttes 2002 óta létező alkotói társulás. A társulat művészeti vezetője Szabó Réka matematikus, aki táncosként, koreográfusként és rendezőként 1995 óta van jelen a kortárs táncszínházi életben. A Tünet Együttes darabjaiban a szellemesség és a játékosság játsszák a főszerepet, darabjaik egyszerre elgondolkodtatóak, drámaiak, gyermekien felszabadultak és felszabadítóak. A színészekből és táncosokból álló társulatban minden művész alkotótárs, előadásaik erőteljesen építenek a szereplők személyiségére és kreativitására. A társulat nem ismer műfaji határokat, előadásaikban egyenrangú elemekként kezelik a szöveget, a mozgást, zenét, vizualitást, és kedvelik a különleges technikai megoldásokat. Hétköznapi, mindannyiunkat foglalkoztató-megmozgató témákat dolgoznak fel és szólaltatnak meg a nézőtér és a színpad határait feszegető személyes nyelven, groteszk, ironikus, költői látásmóddal.