archív -via negativa 2012

11:44

akkor toljuk tovább a via negativát egy 2012-es előadásukkal. eddig ez volt tőlük a kedvencem, különös tekintettel az utolsó kép alatti szövegre.

szégyen szlovén exportra 2012.07.27. 15:33 Via Negativa (Szlovénia): Szégyen 26. Csütörtök 20:00     Kisszínház 90' alkotó-előadók: Anita Wach, Darko Japelj, Grega Zorc, Katarina Stegnar,  Magdalena Tuka, Marie-Louise Stentebjerg jelmez: Via Negativa, Ajda Tomazin színpadtechnikus, fényterv: Igor Remeta producer: ©pela Troąt koncepció, rendezés: Bojan Jablanovec „Légy önmagad, mutasd meg magad! Nincs miért szégyenkezned!” ez az előadás mottója. mégis, mindenki szégyenkezik.  szégyenkezik éva, aki kiűzetett a paradicsomból, de még ma is gondol  arra a szarvasra, ami ott állt és hosszan nézte őt, úgy, olyan hosszan, hogy remegni kezdett a gyomra, hogy valami különös vágyakozást érzett a gyönyörű vad iránt szégyenkezik a cirkuszi hercegnő, aki majd akar gyereket, persze, de most nem akar, ő, aki összetett és nehéz cirkuszi mutatványokat csinál, csak forog és forog örökké, Mila Osredkar Bezjak, akit három éves korában elhagyott az anyja, az anyja, akit az imádott nagypapa molesztált, az anyja, aki egy kis kék ruhát vett neki ajándékba, ami még mindig vállfán lóg,  zac, az ondósejt, aki hiába, hiába igyekezett, nem jutott el a rendeltetési helyére, akinek egy idő után be kellett látnia, hogy milliónyi társával együtt értéktelenek, terméktelenek, meddők,  a bicikli, aki hat éve valakijé, de ez a hat év pokol volt számára, mert a gazdája - ahh, ne is mondjuk,  kuniko szan, a japán gésának öltözött férfi, aki nem is tudja, ki is ő valójában,  fotók: révész róbert elzbieta a lengyelországi kilcéből, aki meztelenül, a konyhaasztalon várja széttárt  lábbal a férjét, aki nem akar bejönni a kertből mindannyian szégyenkeznek valamiért, valami olyanért, ami miatt már egyszer mi is szégyenkeztünk, ami miatt már egyszer mi is éreztük rosszul magunkat a történeteket egymással párhuzamosan mesélik, mégis jól felvehető és letehető minden egyes történet-gombolyag fonala és az előadás után kifelé bandukolva mindenki választhat magának egy szégyent, amelyik haza kíséri - hogy régit vagy újat, az tetszőleges.