apátlanok

13:52

bátorság vagy botorság fiatalon csehovot játszani?
előbbi, ha van tehetség a mersz mellett, utóbbi, ha gyenge társulat karmai közé kerül egy darab.
ha elvontatkoztatunk attól, hogy kit nyírt ki jobban a meleg: a színészeket vagy a nézőket, és hogy az elődás minden harmadik mondata arról szólt, hogy de k. meleg van, és ha mindezközben azt is szem előtt tartjuk, hogy a fullasztó hőségben azért csak magával tudja a nézőt ragadni annyira a darab, hogy ne figyelje, hány perc lehet még hátra, szóval mindezeket figyelembe véve nagyon jó előadás az apátlanok.
felmerül bennem az is, hogy szabad-e a nézőt ilyen hosszú előadásoknak kitenni, de erre akkor tudnék egyértelmű választ adni,h a az idei thealter megahosszúságú előadásait láttam volna klimatizált helyiségben is.



egy kicsit mindig zavarnak a sokszereplős történetek, itt is nehéz volt eljutni odáig, hogy az ember megjegyezze, hogy ki kicsoda, és melyik karakter kinek a felesége, szeretője, plátói szerelme, apja, fia, de miután ez a helyére került, már élvezhető volt az előadás. nagyon is.
borásnyi dániel és horváth szabolcs játéka nagyon tetszett, és az is, hogy a vidékre leköltözöttek életében az ember pontosan magára ismer, pontosabban a kispolgári élet unalmára, arra, amikor nem tudjuk, nem vagyunk képesek felfogni, hogy milyen nagoyn jó dolgunk van, és amikor hagyjuk eluralkodni az életünkben az intrikákat, a személyeskedést, és azt, hogy tulajdonképpen mi magunk vagyunk felelősek azért, amit a saját életünkkel és önmagunkkal teszünk. a szeretteinkéről nem is beszélve.