archív 2008 - pedig én jó anya voltam (csillag börtön)

02:35

most, amikor visszanéztem a lbogot, igazából nem is a holland cunamiról akartam írni. hanem a csillag börtönről. oda bemenni nem kispálya, bizony. nem katasztrófa turistáknak való. voltak az évek alatt velünk mindenféle nézők, olyan nézőnő (vagy női néző?), aki bébidollban érkezett és az előadás alatt végig hátrafordulva kacagott a fogva tartottakra.

így kell őket hívni. nem rabok, fogva tartottak.

volt egyszer, hogy épp késésben voltam, loholtam át a mars téri kofasoron keresztül. néhány árus pilledt csak a négy óra előtti hőségben. egy bácsi rám kiálott.

- hova szaladsz, kislány?

- börtönbe.

csend.

a legszívbemarkolóbb, legmeghatóbb előadás pogány judittal a pedig én jó anya voltam. döbbenetes élmény volt, azóta is a kedvenc monodrámám. és azóta tudom, hogy majd két órán át a közönséget egy embernek lekötni - embertpróbáló és emberfeletti, és ezt csak az igazán nagyok tudják.

bele a közepébe

01:10

gyilkosok közt egy gyilkos anyja
 
thealter második nap



a thealter második napja nem volt olyan előadásdús, mint az első, legalábbis

számomra és számszerűleg.
pogány judit sokkoló darabja után (helyszín: csillag börtön) nehéz volt

magamhoz térni. mintha egy baltával vágtak volna fejbe – mondja a

darabról p. j. szerencsére csak átvitt értelemben, hogy miért, majd lásd

lentebb.
azóta ezerszer felmerül bennem a kérdés: vajon én jó anya voltam?

jó anyja vagyok ennek a drága kettőnek itt ni? 

a thealter minden évben egy-egy produkciót visz a csillag börtön falai közé. a fegyintézet színháztermében fogva tartottak és civilek együtt nézhetik meg az előadást. 
néhány évvel ezelőtt rendhagyó módon az übü királyt mutatta be a csillag társulata, és az idei előadás is rendhagyó volt: pogány judit monodrámájában egy kettős gyermekgyilkosságot elkövetett fiatalember anyját kelti életre.
a történet valódi, az 1960-as évek végén hatalmas port kavart, hogy egy budapesti fiatalember megölt két gyermeket – egy kisfiút és egy kislányt.
kivégezték – ő volt az utolsó elítélt magyarországon, akin végre is hajtották az ítéletet. tragikus sorsát az anya monológjából ismerhetjük meg – az anya tragikus sorsa összefonódik a fiúéval.









a pogány judit által megformált asszony, aki annak idején vajda istvánnak mondta el a történetét, amelyből végül könyv is született, arra keresi a választ: miért történt meg mindez, miért lett a fia gyilkossá, ő mindent megtett-e e gyermekéért, vajon jó anya volt-e?
furcsa paradoxon: pogány judit lenyűgöző, lélegzetelállítóan hiteles és szívet szorító alakítását több olya fogva tartott is végig nézte, aki emberölésért tölti hosszú

büntetését.

a díszletet – zöld-fehér kredenc, pöttyös bögre, kék zománcos vájling, hokedli, kissámli – mindannyian jól ismerjük. gyermekkorunkban számos hasonló lakásban fordultunk meg, vagy magunk is ilyenben laktunk. 
a vidékről a fővárosba költözött, takarítással pénzt kereső, egyszerű asszony

tragédiája a szemünk előtt bontakozik ki. 
és hogy jó anya volt-e? arra a darabot követő beszélgetés közben az egyik

fogvatartott adta meg a választ: hát persze, hogy az volt, mindent megtett

a fiáért, ami tőle tellett. 


















fogvatartott I: „megrázó élményű ez, egy édesanya mindig édesanya marad, a szeretett fiának bármit meg tud bocsátani. sajnos a végén a tragédia bekövetkezett, megkapta a halálbüntetést. és bár az édesapa gyűlölettel volt felé, az édesanyja mindig

megbocsátott. 

fogvatartott II.: mit adott szeretet terén az anya? Mit adott lelki téren? ez engem

jobban érintett mint másokat, nyolcvan százalékban rólam szól.

pogány judit: groteszk előadás, amelyben az asszony a lecsót a kezéről és az

asztalról is lenyalja. 

fogvatartott III.: sok minden problémát el lehetne rendezni azzal, ha önzetlenül

figyelnénk a másik ember véleményére. egy színésznek kellett órákig kiabálni a

színpadon ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek arra, ami ebben a házban

közhely, mármint az emberölésre. 

pogány judit: ez egy sikoltás számomra. a szöveg igaz, megtörtént eseményen

alapul, hihetetlenül súlyos társadalmi kritika, mert a fiú legelső bűncselekménye

után megállapították, hogy epilepsziás, mégis börtönbe zárták. (a fiú első

alkalommal az apja fejébe vágta a baltát, az anyját a hátán sebesítette meg.

mindketten túlélték.) az anyához a minta erdélyi nevelőanyám volt, aki félig-

meddig felnevelt, két elemit végzett. a díszletként használt szekrényt az

édesanyám és a nevelőanyám ruháit pakoltam tele. etának, a nevelőanyámnak az alumíniumkanala ott van a fiókban. minden családban van valaki, aki önfeláldozó.

nem tudni, hogy ezzel árt vagy használ. szándéka szerint ez az asszony nagyon

jó anya, mélyreás a saját lelkében mert kétségei vannak önmagával szemben.

átélő típusú színész vagyok, az a jó, ha valaki megfullad és beledöglik

 ebbe a fájdalomba. 

fogvatartott IV.: a darab címe megadta a választ. ő jó anya. hát persze

hogy az. 
pogány judit: a fiam sikeres ember, 36 évesen producer. kutakodtam magamban,

 hogy mit csináltam rosszul. azért szeretnén, hogy ezt lássák, hogy fájjon. 

fogvatartott VI.: azon kellene elgondolkodnunk, mit érez a családunk, azok,

akik bíznak bennünk, akik hazavárnak.