ilyen országban élünk - kultúrbrigád

11:54

15:30-17:50 Kisszínház:
Kultúrbrigád-Átrium Film Színház (Budapest):
Igenis, miniszterelnök úr!

mindent lehet magyarítani. a magyar narancsot is.
meg vannak helyzetek, amiket nem is nagyon kell magyarítani. a kultúrbrigád idei előadásának alapja politikai komédia, a nyolcvanas évekekbeli tévésorozat alapján, amit Antony Jay és Jonathan Lynn jegyez.

van egy - hmm, hogy is fogalmazzak - micikmackóian csekely értelmű - ám nála kevéssé szerethető - miniszterelnök, aki azon kívül, hogy buta, teljesen rábízza magát a tanácsadóira.

van egy rendkívül kellemetlen helyzet: az olajbiznisz, amit a hatalmas kumrán kínál fel az uniónak -ezzel megelőzhető lenne európa összeomlása. hogy a bizniszben van némi gazdasági, fehérgalléros bűnözőket eredményező csavar, az az egyik dolog, a másik, hogy kumrán első embere a szerződés aláírása előtti éjszakán egy 16 éves szűz lányt szeretne az ágyába.

a brit miniszterelnök és tanácsadói a darabban végig az erkölcsösség és a bűncselekmény elkövetésének finom határvonalán egyensúlyoznak, miközben a darab felvonultatja az összes hazai aktuálpolitikai kérdést, a "csupa affektáló, képmutató, drogos alkoholista" vagyis a művészek és a kultura támogatásán/nem támogatásán keresztül a migránsproblémán át a felsőoktatási intézmények szervezte tüntetésekig, és akkor még nem is beszéltem a globális felmelegedésről (figyelemelterelés: egy képzeletbeli problémát sokkal könnyebb megoldani, mint egy valódit), és a kerítés-problémát.

megtudjuk, hogy a politika nyelvezete csodálatosan kreatív tud lenni, egy 16 éves lány megrontása nevezhető a sajtóval való kommunikáció során "vízszintes diplomáciának", és szemtanúi lehetünk annak a rettegésnek - sok-sok elfogyasztott alkohol közben -, hogy mi lesz, ha a sajtó megtudja.

és szemtanúi vagyunk annak is, hogyan lehet törvényeket hozni, akár visszamenőleges hatállyal, ha az áLamérdek őgy kívánja.

és ott a drága miniszterelnök úr, akit rendre behívnak a vasárnap reggeli műsorba beszélgetni, és aki műveletlenségét dakota közmondásokkal próbálja takarni, és nagyon boldog, ha végre megfogalmazódik a fejében egy gondolat és ki is bukik, például így: "európai világbéke".

és igen, végig is nevethenénk ezt a kétfelvonásos, könnyed darabot, de egyik szemünk mégis sír, mert mondatról mondatra dörgöli az orrunk alá Faragó Zsuzsa és  Ugrai István remek magyar szövege, hogy ezen nincs semmi nevetni való, ez történik ma magyarországon.

hozzáteszem: senkinek nem volt könnyű  akissíznházi szaunában kibírni a 150 percet (mínusz szünet persze), és hogy a darabot támogató ruhamárka minden egyes darabja megérne egy külön misét. főleg Bernard Woolley (Ficza István) ingét imádtam.

ui: arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy manapság hányszor hangzik el magyarországon a darab címe. de lehet, inkább nem akarom tudni a szervilis papagájok mantrázását.