ilyen országban élünk - kultúrbrigád2015.07.19.
11:54
15:30-17:50 Kisszínház: Kultúrbrigád-Átrium Film Színház (Budapest): Igenis, miniszterelnök úr!

mindent lehet magyarítani. a magyar narancsot is. meg vannak
helyzetek, amiket nem is nagyon kell magyarítani. a kultúrbrigád idei
előadásának alapja politikai komédia, a nyolcvanas évekekbeli
tévésorozat alapján, amit Antony Jay és Jonathan Lynn jegyez.
van
egy - hmm, hogy is fogalmazzak - micikmackóian csekely értelmű - ám
nála kevéssé szerethető - miniszterelnök, aki azon kívül, hogy buta,
teljesen rábízza magát a tanácsadóira.
van egy rendkívül
kellemetlen helyzet: az olajbiznisz, amit a hatalmas kumrán kínál fel az
uniónak -ezzel megelőzhető lenne európa összeomlása. hogy a bizniszben
van némi gazdasági, fehérgalléros bűnözőket eredményező csavar, az az
egyik dolog, a másik, hogy kumrán első embere a szerződés aláírása
előtti éjszakán egy 16 éves szűz lányt szeretne az ágyába.
a brit
miniszterelnök és tanácsadói a darabban végig az erkölcsösség és a
bűncselekmény elkövetésének finom határvonalán egyensúlyoznak, miközben a
darab felvonultatja az összes hazai aktuálpolitikai kérdést, a "csupa
affektáló, képmutató, drogos alkoholista" vagyis a művészek és a kultura
támogatásán/nem támogatásán keresztül a migránsproblémán át a
felsőoktatási intézmények szervezte tüntetésekig, és akkor még nem is
beszéltem a globális felmelegedésről (figyelemelterelés: egy
képzeletbeli problémát sokkal könnyebb megoldani, mint egy valódit), és a
kerítés-problémát.
megtudjuk, hogy a politika nyelvezete
csodálatosan kreatív tud lenni, egy 16 éves lány megrontása nevezhető a
sajtóval való kommunikáció során "vízszintes diplomáciának", és
szemtanúi lehetünk annak a rettegésnek - sok-sok elfogyasztott alkohol
közben -, hogy mi lesz, ha a sajtó megtudja.
és szemtanúi vagyunk annak is, hogyan lehet törvényeket hozni, akár visszamenőleges hatállyal, ha az áLamérdek őgy kívánja.
és
ott a drága miniszterelnök úr, akit rendre behívnak a vasárnap reggeli
műsorba beszélgetni, és aki műveletlenségét dakota közmondásokkal
próbálja takarni, és nagyon boldog, ha végre megfogalmazódik a fejében
egy gondolat és ki is bukik, például így: "európai világbéke".
és
igen, végig is nevethenénk ezt a kétfelvonásos, könnyed darabot, de
egyik szemünk mégis sír, mert mondatról mondatra dörgöli az orrunk alá
Faragó Zsuzsa és Ugrai István remek magyar szövege, hogy ezen nincs
semmi nevetni való, ez történik ma magyarországon.
hozzáteszem:
senkinek nem volt könnyű akissíznházi szaunában kibírni a 150 percet
(mínusz szünet persze), és hogy a darabot támogató ruhamárka minden
egyes darabja megérne egy külön misét. főleg Bernard Woolley (Ficza
István) ingét imádtam.
ui: arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy
manapság hányszor hangzik el magyarországon a darab címe. de lehet,
inkább nem akarom tudni a szervilis papagájok mantrázását.
 fotók: Kultúrbrigád
|